A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

azt hiszem azonban nem mindenben. Az a megállapítás, hogy súlyos feszültségek­kel telítve vagyunk, igaz, a pártegység megszilárdítása döntő körülmény lenne, na de bocsánatot kérek, azt a pártegységet, azt a pártot, amely egyik oldalon ilyen lö­kést kap, a másik oldalon olyan lökést kap, hogy lehet megnyugtatni? A felső veze­tésben meglévő olyasmi, mint ami most elhangzott Pozsgay elvtárs és mások részé­ről, azok zavarják leginkább meg, hogy egyenes vonal alakuljon ki. És én nem hiszek Pozsgay elvtársnak, nem hiszek azért, mert Pozsgay elvtárs tele van önér­dekkel, és amiket ő mond, hogy tiszteletre méltó elfogultság, tiszteletre méltók azok az elfogultak, akik az ellenkezőjét képviselik mint ő, ezt olyan leereszkedően mondja, hogy az emberben, aki tudja, hogy Pozsgay elvtárs mennyire szereti a di­csőséget, mennyire szeret fürödni a napfényben, számításból szerintem. Ha nem számításból volna, akkor nem csinálná, hogy miközben az első titkár messze van, mások is, és ő magának vesz olyan bátorságot, ami nem illeti meg. Azt javaslom, hogy a Központi Bizottság ideiglenesen fogadja el, illetve ideigle­nesen bizalmat adjon csak, nem feltétlen bizalmat s majd, ha bebizonyította, akkor megnyerheti a feltétel nélküli bizalmat, de ehhez munka kell. Nincs igaza Pozsgay elvtársnak, amikor azt mondja, hogy az elmúlt évben döntő­en egyhangú döntések voltak. Ez nem igaz, mert itt ülnek azok, akik tudják velem együtt, hogy milyen heves viták voltak és nemegyszer vonultatták fel a felszólalók ellen a szakértőket, hogy bizonyítsák, nincs a felszólalónak igaza. Nemegyszer, én magam már 1972-ben, 1973-ban felszólaltam, igen, és utána is a kölcsönök ellen, s azok felhasználása ellen, és így tovább. Nem tudom, honnan vette Pozsgay elv­társ, de nem igaz. A többi kérdés; egy párt vagy két párt, én is azt hiszem, hogy saját hibánkból kifutottunk. És túl sok választásunk nincs, csak egy esetben, ha most nekifogunk és megerősítjük mindenhol egyetértésben a pártot, nem azon dolgozunk, hogy újabb pártértekezletek tömege árassza el az országot, nem hagyjuk magunkat beug­ratni tíz-tizenöt különböző személy által írt demarsoktól és eljárunk a sajtóval, a hírközlő szervekkel is, egyszer kell venni annyi bátorságot, hogy a magyar kor­mány hozzányúl és rendet teremt. Azt mondják nehéz, persze, hogy nehéz, csak az élet eddig sem volt csupa dísz­menet, nem ebből állt, hanem a nehéz, súlyos küzdelmekből. Most tehát azt javas­lom, hogy Grósz elvtárs ezt, illetve a PB és a KB ezt ne engedje így ki. Állítsa le, sokkal kevesebb kár lesz akkor, ha most a nyomdában leállítják, és tovább dolgoz­tatnak egy teljesebb értékű elemzésen, mert ebből messze süvít az elfogultság. Nem javaslom így kiadni. További viharokra nekünk nincs szükségünk, nincs szük­ségünk további megosztottságra, és ezt lássák be a készítők is. Ezt javaslom, elné­zést kérek, de nem beszéltem többet, mint néhány más elvtárs, ezt el kellett monda­nom. Köszönöm szépen. IYÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen, hozzászólásra következik Korom Mi­hály elvtárs, majd Horn Gyula elvtárs. KOROM MIHÁLY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én helyeslem a Politikai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy ezt a mai központi bizottsági ülést tíz nappal előbbre hozta, azzal, hogy még a napirenden akkor szereplő témát 20-án és 21-én megvitatjuk. Őszintén megmondom, hogy én erre a központi bizottsági ülésre nyugtalansággal és aggodalommal készültem. De biztos vagyok benne, hogy nem­csak én vagyok így ezzel, hanem azt hiszem, mindannyian. Sajnos, hogy ezt az ag­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom