A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nosság a szocialista jogállamiság keretei között nem osztható fel első és második nyilvánosságra. Intézményes lehetőséget kell biztosítani minden olyan vélemény nyilvános megjelenésének, amely az alkotmányos kereteket elfogadja, és hozzájárul a nemzeti összefogás megteremtéséhez. Ez szükségképpen kiterjed a párt és a kormány álláspontjától eltérő nézeteket valló szervezetek képviselőire is. A véleménynyilvánítás és a sajtószabadság gyakorlását ezért széles körű jogi garanciarendszer megteremtésével kell biztosítani. 4. A politikai nyilvánosság jelenlegi szerkezete és működési módja elmarad a társadalmi szükségletektől. A véleménynyilvánítás és a sajtószabadság korszerű törvényi szabályozásának hiánya sok zavar forrása. A nyilvánosság különböző fórumai gyakran nem a valóságnak megfelelően tükrözik a társadalomban meglévő érdekkülönbségeket s ez nem segíti a társadalmi megegyezést. Több, szerveződése kezdetén tartó csoport és szervezet az egyes tájékoztatási eszközökön keresztül, szerepénél, befolyásánál szélesebb nyilvánosságot teremt nézetei terjesztésére, tömegbázisa növelése számára. A közhatalom-gyakorlás állampolgári ellenőrzését jogosan igénylők nemegyszer figyelmen kívül hagyják a stabilizáció társadalmi összefüggéseit és feltételeit, a ma vezetői felelősséget vállalók terheit és eredményeit. Gyakori, hogy a politikai, gazdasági rendszer közvetlen vagy közvetett bírálói mellett nem kapnak azonos nyilvánosságot azok, akik nem élezni akarják a társadalmi konfliktusokat, hanem a feszültségek enyhítésén, a konfliktusok oldásán, a nemzeti összefogáson fáradoznak. 5. A sajtó a társadalmi-gazdasági viszonyok bizonytalanságait, ellentmondásait is tükrözi. Ezért is irányul mind nagyobb figyelem a korábban visszafogottan, korlátozottan vagy egyoldalúan kezelt kérdések feldolgozására. Ezek közül a létező szocializmus múltjáról, a társadalom és a gazdaság mai állapotáról, az eladósodás történelmi hátteréről, a jövő esélyeiről szóló információk váltanak ki fokozott figyelmet. Ez a tematika többnyire átgondolt, kellőképpen árnyalt koncepció nélkül, egyéni ötletek alapján, főként a szenczációkeltésben versengve kerül a közérdeklődés homlokterébe. A párt fontosnak és szükségesnek tartja a valóságos tényeken és összefüggésen alapuló társadalomkép kialakítását, közelmúltunk és jelenünk objektív feltárását. Ehhez az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben kíván támaszkodni a tudományos eredményekre, a KB bizottságainak és munkaközösségeinek segítségére. E munkával párhuzamosan ki kell dolgozni azt az eszközrendszert is, amellyel a tömegtájékoztatásban az eddiginél tudatosabban, összehangoltabban és kiegyensúlyozottabban közvetíthetők e bizottságok munkájának eredményei. Ezzel mérsékelhető lenne az a kedvezőtlen kommunikációs hatás, amely egyes társadalmi rétegekben gyengíti a politikai rendszer iránti bizalmat, másokban pedig aggodalmat, visszarendeződési törekvéseket vált ki. 6. A döntési rendszer decentralizálásának, a helyi hatalom erősödésének az önigazgatás, az önkormányzat erősítésével, a helyi, területi nyilvánosság kiteljesedésével kell együtt járnia. A pártnak ezért kezdeményeznie kell a helyi, területi nyilvánosság bővítését, anyagi és politikai eszközökkel egyaránt részt kell vennie a nyilvánosságot szolgáló eszközrendszer megteremtésében. 7. Differenciáltabbá és célzottabbá kell tenni a külföldre irányuló tájékoztatást hazánkról, a lakosság gazdasági, szociális, kulturális helyzetéről, az állami intézmények működéséről, a társadalmi szervezetek, érdekképviseleti szervek, egyesületek tevékenységéről. Fontos nemzeti érdeket érintő témakörökben biztosítani kell a külföldre irányuló tájékoztatás állami koordinációját. in. 1. A sajtóról szóló 1986. évi n. törvény és végrehajtási rendeletei 1986. szeptember l-jén léptek hatályba. E jogszabályok — a szocialista országok közül elsőként — átfogóan szabályozták a sajtó feladatait, a sajtónak az állami, társadalmi és gazdasági szervezetekkel és az állampolgárokkal való kapcsolatát, továbbá az újságírói tevékenységet. A sajtótörvény rendelkezései tehát elsősorban a sajtó és az újságíró jogállására vonatkoztak, s nem azt a célt szolgálták, hogy a törvény elismerje minden ember jogát a véleménynyilvánítás szabadságához és a sajtószabadsághoz. 2. A jelenleg hatályos sajtótörvény túlnyomóan igazgatási szemlélete és rendelkezéseinek jelentős része ma már nem felel meg az időközben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változásoknak. A politikai gyakorlat sok vonatkozásban eltér a törvény eredeti intencióitól. A tömegtájékoztatási intézmények államigazgatási felügyelete lényegében megszűnt, de még nem alakultak ki a sajtótevékenység törvényességi felügyeletének új jogi keretei. A sajtótörvénynek a sajtóigazgatásra vonatkozó szabályai szigorú engedélyezési rendszeren alapulnak. Emellett a hatályos jog csak az állami és a gazdálkodó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az egyesületeket jogosítja fel időszaki lap, illetve helyi jellegű rádió vagy televízióstúdió alapítására. A társasági törvény hatálybalépésével ugyanakkor lehetővé vált, hogy magánszemély is alapíthasson pl. időszaki lapot, s e jog gyakorlásához nincs szükség ható678