A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sági engedélyre. A sajtószabadsággal szorosan összefüggő olyan kérdéseket, mint például a nyomdaalapítás és a nyomdai sokszorosító berendezések használata, illetve a sajtótermékek terjesztése nem a sajtótörvény, hanem alacsonyabb szintű jogszabályok rendeztek; ezek egységes újraszabályozása is az új törvény feladata. Mindezek alapján vált szükségessé a véleménynyilvánítás szabadságáról és a sajtószabadságról szóló törvény (a továbbiakban törvény) megalkotása. 3. Az új törvény megalkotása az alkotmányozási folyamat egyik kiemelkedően fontos állomása. Ezért a Politikai Bizottság javasolja, hogy a Központi Bizottság által véglegesített politikai dokumentum legyen alapja az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő jogi munkájának. 4. A Politikai Bizottság javasolja a Központi Bizottságnak, hogy elsősorban az alábbi előzetes irányelvekben foglaljon állást: — a törvény — a jogállamiság kiépítésére vonatkozó törekvésekkel és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányával összhangban — az állampolgár középpontba állításával szabályozza a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság gyakorlásának módját, garanciáit és törvényes korlátait. A véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtószabadságnak a korlátait — az említett nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban — legáltalánosabban akként indokolt megfogalmazni, hogy e szabadságjogok gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak sérelmével; — a törvény deklarálja a sajtónak a nyüvános véleménycserét, vitát előmozdító, s ezáltal az érdekeket közvetítő szerepét, és részvételét a közhatalom gyakorlásának állampolgári ellenőrzésében; változatlan alapelvként tartsa fenn az állampolgárok tájékoztatáshoz való jogát; a gyakorlati tapasztalatok alapján azonban felül kell vizsgálni a felvilágosítási és a válaszadási kötelezettségre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket (hol húzódik a titokvédelem határa, milyen esetekben kötelezhetők nem állami, pl. gazdálkodó szervek képviselői a válaszadásra stb.); — azon alkotmányozási alapelv jegyében, miszerint mindent szabad, amit a törvény nem tilt, az új törvénynek korlátozásra vonatkozó alapelveket és konkrét garanciákat is meg kell fogalmaznia (deklarálni kell olyan jogelveket, mint pl. a tájékoztatási, véleménynyilvánítási jogok rendeltetésszerű gyakorlásának kötelezettsége, e joggal való visszaélés általános tilalma, a „hallgattassák meg a másik fél" elve; miután a személyiségi jogok védelme a tájékoztatásra kötelezetteket is megilleti, ez felveti a hitelrontás útján okozott erkölcsi kárért való anyagi felelősség kérdését stb.); — a törvény tegye lehetővé, hogy bárki — tehát magánszemély is — alapíthasson időszaki lapot, valamint helyi és kereskedelmi rádió- vagy televízióstúdiót, s a jelenlegi engedélyezési rendszer helyett nyilvántartásbavételi kötelezettséget írjon elő; mindenki számára biztosítsa a nyomdaalapítás és a nyomdai sokszorosító berendezések használatának lehetőségét; rögzítse a sajtótermékek terjesztésének szabadságát; — a törvény az előbbiekkel szoros összefüggésben határozza meg a lapkiadók, stúdió- és nyomdaalapítók, a kiadók, a főszerkesztők, az újságírók, valamint a terjesztők sajtótevékenységgel kapcsolatosjogait, kötelezettségeit, határolja el az alapítók, a tulajdonosok és a lapkészítők politikai, szakmai és anyagi felelősségét; ezzel összefüggésben is gondoskodjon a más törvényekkel (Polgári Törvénykönyv, Büntető Törvénykönyv, Szabálysértési Törvény stb.) való összhang megteremtéséről; — a törvény rendelkezzen arról — a külföldi jogi szabályozást is áttekintve —, hogy a lapok, a helyi és kereskedelmi rádió- és televízióstúdiók, hírügynökségi irodák, nyomdák alapításában, illetve fenntartásában a külföldi tőke milyen arányban vehet részt; a nemzetközi gyakorlat milyen hasznosítható jogi eszközöket kínál a nemzeti szuverenitás védelmére a tájékoztatáspolitikában; — a törvény rendelkezzen a sajtótevékenység feletti törvényességi felügyeletről (ezt jelenleg az ügyészség látja el; amennyiben az ügyészség alkotmányjogi helyzete megváltozik, meg kell vizsgálni, hogy a törvényességi felügyeletet mely állami szerv gyakorolja); a törvényben meg kell határozni, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó szerv milyen intézkedéseket tehet a törvényesség helyreállítása érdekében (pl. a nyilvános közlés felfüggesztése, bírósági eljárás kezdeményezése); a törvény egységesen szabályozza a sajtóbűntettre és -vétségre, valamint a helyreigazításra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat; — a törvény megalkotására — a Politikai Bizottság korábbi határozatának megfelelően — széles körű társadalmi vitát követően, lehetőleg 1989-ben kerüljön sor. Budapest, 1989. március 16. 679