A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

alista fejlődésünket elutasító nézetek, amelyek a múlt teljes átértékelésével még a nemzetközi közvélemény konzervatív köreinél is kritikusabbak; a 80-as évek neoliberális eszméi, melyek nyíltanburkoltán a „természetes kiválasztódás" elveit hirdetik, de erősödőben van az újraegyenlősítő, ideológiai rendteremtés igénye is. 4. A nyilvánosság kiteljesedése az elmúlt hónapok során a tömegtájékoztatás szerkezetének módosulásában, stílusának és hangnemének radikális változásában is megmutatkozott. A tájékoztatás a politikai intézményrendszer tényleges átalakulási folyamatánál gyorsabban reagálva, annak egyes elemeit túlértékelve, tevékenységének hosszabb távú társadalmi következményeit nem mindig mérlegelve működik. Érzékelhetően csökkent a szakmai igényesség a közlési minimum meghatározásánál, s az érdemi viták helyett a szélsőséges nézetekkel való „békés egymás mellett élés" a jellemző. A kialakult helyzetet részben magyarázza, hogy a közvetlen pártirányítás és állami felügyelet megszűntével, a tömegtájékoztatás új jogi feltételrendszere és annak intézményei kialakulatlanok, vagy jelenleg szerveződnek. A politikai nyilvánosság és a tájékoztatáspolitika változásai miatt szükséges, hogy a Központi Bizottság vitassa meg a politikai nyilvánosság kérdéseit, és alakítsa ki az új tájékoztatási törvény politikai irányelveit. II. 1. A politikai nyilvánosság a társadalom és a közhatalom gyakorlói közötti közvetítőrendszer, amelyben a társadalom információinak cseréje zajlik, melyben a közvélemény formálása és formálódása végbemegy. A nyilvánosság intézményei (parlamentarizmus, érdekképviseleti szervek, tömegtájékoztatás) nyújtanak keretet az érdekek ütköztetéséhez, kompromisszumos egyeztetéséhez, a vélemények politikai megformálásához. A politikai nyilvánosság ezért a társadalmi demokrácia érvényesülésének színtere. Működésének feltétele: a véleménynyilvánítás, a szólás- és a sajtószabadság érvényesülése, a politikai, társadalmi szervezetek szerveződési jogának elismerése, a demokratikus tömegtájékoztatás. A nyilvánosság egyik fontos funkciója az állam tájékoztatása, informálása a civil társadalom szükségleteiről a sajtó, a közvélemény nyilvános fórumai útján. A nyilvánosság ereje lehet képes arra, hogy az államot és a hatalmat gyakorló politikai szervezetrendszert folyamatosan beszámoltassa, ellenőrizze, „legitimációra kényszerítse" az állampolgárok nevében. A nyilvánosság fórumai egyszersmind eszközül szolgálnak az állam és más hatalmi-politikai intézmények számára ahhoz, hogy szándékaikról, döntéseik indítékairól tájékoztassák a közvéleményt, s a politikai küzdőtéren ily módon a támogatás, a cselekvő együttműködés megszerzésére törekedjenek. E funkciók napjainkra jelentősen átalakultak, mindenekelőtt a modern tömegközlési eszközöknek a közvélemény-formálásban játszott domináns szerepe folytán. A nyilvánosság fórumain való megjelenés ugyanis rendkívül tőkeigényessé vált, ami ismét időszerűvé teszi azt a régi felismerést, hogy a sajtó legfeljebb egyes politikai pártoktól függetlenedhet, de nem válhat függetlenné a finanszírozó érdekeitől és ideológiai értékválasztásaitól. 2. A szocialista társadalomirányítás korai időszakában a politikai elmélet és gyakorlat háttérbe szorította a politikai szervezetek érdekképviseleti közvetítő funkcióját. Ennek alapja az a meggyőződés volt, hogy mivel a munkásosztály érdekei automatikusan egybeesnek a társadalom érdekeivel, más társadalmi csoportok vagy a munkásosztályon belüli rétegérdekek nyilvános politikai közvetítése nem szükséges. Ma már a közvéleményben és pártunkban is egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy politikai intézményrendszerünk csak akkor képes szakítani a direkt irányítási gyakorlattal, ha tér és nyilvános fórumok nyílnak az érdekek megjelenésének. Az MSZMP ezért támogatja, hogy — a törvényes kereteken belül — véleményét minden jelentős társadalmi csoport, réteg nyilvánosan megfogalmazhassa, érdekeit képviselhesse. A párt felfogása szerint politikai nyilvánosság a szocializmusban sem képzelhető el politikai szervezeti sokféleség nélkül, s ez a nyilvánosság sokféleségét is jelenti. A nyilvánosság fórumain való megjelenés eszközigényessége is megköveteli a hozzáférhetőség feltételeinek demokratizmusát. Ezért lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy valamennyi társadalmi érdekcsoport az erre vonatkozó törvényes garanciák betartásával megjelenhessen a politikai akarat nyilvános formálásakor. Egy marxista elkötelezettségű párt hegemón szerepe viszont éppen annak garanciáját jelentheti, hogy az anyagi erőre épülő érdekérvényesítő képességek mellett, a szocializmus humanizációs, közösségi értékei se szoruljanak ki a politikai intézményi mechanizmusból. 3. A pártnak határozott törekvése és érdeke, hogy a nyilvánosság fórumain megjelenjenek az Alkotmánnyal és a törvényekkel nem ellentétes különböző nézetek. Álláspontja szerint a politikai nyilvá677