A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vezni, amelyik olyan erő, ami meg tudja támogatni a kormányt. Ebből következően azt gondolom, hogy óriási felelősség és nagyon nagy lépés az, ha sikerül egy jó programot összehozni. A parlament kérdésében pedig egy bizonytalan parlamenttel állunk szemben, amely a saját létéért küzd, ahol a képviselők a saját jelenlétüket akarják garantálni, néha még akármilyen áron is. Ennek az a következménye, hogy elbizonytalanodik az, milyen háttérre számíthat a kormány a saját intézkedéseiben. Márpedig egyre inkább a jogállamiság következtében az alapvető törvények a parlament elé kerülnek. Nem jutottunk még szerencsére el, mert nem hiszem, hogy jó lenne, egy parlamenti kormányzáshoz, de eljutottunk oda, hogy a parlament meghatározó ma már a magyar társadalom politikai életében, miközben nem tud kellőképpen támogatást adni egy kormány számára. Az, hogy a parlament tagjainak a 75%-a kommunista, az semmifajta garanciát nem jelent, ezt mindannyian tudjuk, látjuk. Kiszámíthatatlan az, hogy a parlament hogyan áll bizonyos kérdésekhez, és ezt tényleg nem lehet azzal megoldani, hogy kötelezik őket, hogy egy kérdésben így vagy úgy döntsenek. Ezt csak azon az alapon lehet, hogy van egy olyan program, amelyik összeszervezi a pártot és ami egyúttal garantálja azt, hogy a párt által ajánlott képviselők a parlamentben azt képviselik, ami mögé felsorakoztak, mint program mögé. Ezért nekem az a véleményem, hogy fel kell gyorsítani az eseményeket a program elfogadtatásával, a párt programjának az elfogadásával; egy program összeállítása nagyon nehéz, és nagyon nagy művészet, de ma már még nagyobb művészet elfogadtatni egy programot. Tehát nekünk legalább akkora súlyt kell majd helyezni arra, hogy egy jó programot jól fogadtassunk el, mint önmagában arra, hogy egy jó programot hozzunk össze. Az események felgyorsításához tartozik az, hogy ajánlani kellene a parlamentnek: a három törvény meghozatalát gyorsítsuk. Az egyik az Alkotmány elfogadása, a másik a választójogi törvény, a harmadik pedig a párttörvényeknek az előrehozatala és gyorsítása. Ennek politikai előkészítését, társadalmi vitáit gyorsítani volna szükséges az én véleményem szerint. Ebből az következik tehát, én úgy gondolom, hogy a mai parlamentnek kellene ezt az Alkotmányt elfogadnia, de nem egy lassú menetben, hanem egy gyorsabb menetben. És utána a program birtokában, továbbá e három törvény elfogadásának birtokában még ez évben ki kellene írni a választásokat. Azt gondolom, hogy ezzel lehet olyan hátteret teremteni, amelyik háttér a parlamentben megfelelő segítséget tud adni azokhoz a gyorsított intézkedésekhez, amelyek eredményeként az kell bekövetkezzen, amit itt Dudla elvtárs fogalmazott meg, tudniillik teljesítmény kell legyen a gazdaságban, ami mindenfajta alapja egy társadalmi megegyezésnek. Én úgy gondolom, azt hiszem, ez összehangolható azzal, hogy egy koalíciós kormányzás legyen az országban és összehangolható egyébként azzal is, hogy a koalíciós kormányzással párhuzamosan legyen ellenzék is, akár még a parlamentben is, tehát ez sem elképzelhetetlen. Ha ehhez az kell, hogy a kétoldalú tárgyalásokat a különböző szerveződésekkel gyorsítsuk és sokoldalúvá formáljuk, egy ilyen kvázi kerekasztallá, akkor azt kell csinálni. Én mindenfajta eszközt annak érdekében, hogy gyors válaszokat tudjunk adni a felvetett kérdésekre, jónak és szükségesnek tartok. Végül, ami a konkrét javaslatot illeti, én azt gondolom, meg kellene fontolni azt, 489