A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ni, de egy párt politikájában az egész nemzet érdekeiből és a legszélesebb körű támogatás megszerzésének az igényéből kell kiindulni. Mennyire megalapozottak a szimpatikus részek? Itt azért hangsúlyoztam, hogy kevésbé. Éppen ezért a szociálpolitikai résznél a konkrétabb vizsgálatok eredményeként valószínű, hogy konkrétabb megfogalmazásokat kell alkalmaznunk. Ma reggel Grósz elvtárssal, Németh Miklós elvtárssal hármasban folytattunk megbeszélést arról, hogy a kormányzat konkrétabb megfogalmazást ad, ha programozza, a lehetőségeket is figyelembe véve. A műfajra válaszoltam, a kettőt hordozza egyszerre, éppen ezért értékek megőrzésével inkább a gyakorlati részt kell a továbbiakban erősíteni. Dudla elvtárs javaslatát értem, és kár, hogy hiányzik a munka mint értékalkotó tevékenység a programból. Én nem a teljesítményt, hanem a munkát venném: hogy kulcsszóként-e vagy hogyan helyezzük el, az meggondolható, de a munkáról legyen szó, ezzel teljesen egyetértek, hiszen azt nem kell megtagadnunk, hogy a szocializmus a munka társadalma is. Veres József elvtársnak hadd mondjam: ilyen válságos jelenségekkel, forradalmi igénnyel, reformátalakulás terheivel bonyolult időszakban az természetes, hogy új politikai felsorakozás vagy átrendeződés megy végbe. Ez a pártban is végbemegy. Tanúi vagyunk annak, hogy nem mindenki bírja ezeket az elemzéseket, az új gondolatokat, a nagyobb terhelést, a nagyobb követelményt, a politikai harc napi szükségleteinek a kielégítését, ezért megválik pártunktól, de ugyanakkor, ha nem is ilyen irányban, vannak új jelentkezők, akik most akarnak sorainkba állni, akik most akarnak csatasorba lépni. Adminisztratív eszközökkel ezt a két folyamatot sem gyengíteni, sem erősíteni nem lehet. Nagyobb megértéssel, világosabb programmal lehet az ingadozókat megnyerni és biztatni arra, hogy pártunkban folytassák a harcot és a tevékenységet, de ehhez a belső kohézióra is szükség van, a különböző pártszervezetek megújulására, átépítkezésére és belső szolidaritására, ami egyik kulcsszavunk is a programtervezet javaslatánál. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Elvtársak, azt ajánlom, hogy kezdjük meg a vitát, ne tartsunk szünetet, majd csak 11 óra körül. Szeretném megkérdezni, hogy ki kíván hozzászólni. Medgyessy Péter, Kovács elvtárs, Korom elvtárs; a többit számba vesszük. Jó? Tétényi elvtárs. Tessék, Medgyessy elvtárs. MEDGYESSY PÉTER elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Három kérdéshez szeretnék szólni. Szeretném elmondani véleményemet a programról, szeretnék néhány szót szólni arról, hogy mi a véleményem a politikai menetrendről, ez szorosan összefügg a program kérdésével, és végül volna egy konkrét javaslatom majd. Ami a programot illeti: ez egy borzalmasan nehéz műfaj, és ebből következően nyilván könnyebb kritizálni, mint megírni egy jó programot. Az én hozzászólásomban is inkább a kritikai elemek lesznek az erősebbek. Ez nem a lebecsülése annak a munkának, amit itt azok elvégeztek, akik ezt a programtervezetet összeállították. Azért nagyon nehéz, mert úgy gondolom, egyszerre kell eleget tenni annak, hogy szárnyaló legyen és realista egy program, és egyszerre kell eleget tenni annak, hogy egy új értékrendet állítson fel, és ugyanakkor a társadalom adaptációképességét figyelembe vegye. Ezek az ellentmondások borzalmasan nehézzé" teszik azt, hogy milyen program legyen. Négy általános megjegyzésem van. Az egyik eléggé hasonlít azokhoz a gyökerekhez, amelyek táplálták Hoós elv485