A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Elsősorban azért választottuk ezt a formát, mert legutóbb, amikor Romány elvtárs ismertette a bizottság állásfoglalását, igény volt arra, hogy adjuk ki írásban [is]. De mivel nem tudtuk korábban összehívni a Tanácsadó Testületet, azért nem volt más lehetőség, mint hojgy reggel, most elkészítjük és a szünetben az elvtársak rendelkezésére bocsátjuk. Ugy gondolom, ezt a szerkesztőbizottságnak figyelembe kellene venni a munkájánál. Elvtársak! Amennyiben ezt el lehet fogadni, akkor kérem, járuljanak hozzá, hogy átadjam a szót Berecz János elvtársnak, előadói beszédének megtartására. BERECZ JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A májusi pártértekezlet állásfoglalása megfogalmazta a fordulat történelmi szükségességét, és meghatározta annak politikai irányvonalát. Megnyílt az út a társadalmi, politikai és gazdasági reformok előtt. Ennek tartalmi elemeivel, gyakorlati politikai alkalmazásának, kibontakozásának mikéntjével azonban nem foglalkozott és nem foglalkozhatott. Azért nem, mert e nagy horderejű fordulat kivívása kötötte le az energiák többségét. A részletek kidolgozásához nem állt rendelkezésre elegendő idő. A fontos részletek közül sokat nem is láthattunk világosan. A közvélemény is, a párttagság is érzékeli, hogy a gyakorlatban, a társadalom fejlődésében az állásfoglalással megegyező irányú, sőt azon túlmutató fejlemények következtek be. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén ismét megállapítottuk például, hogy a pártértekezlet a politikai pluralizmus intézményes kibontakoztatására bátorított. Tavaly májusban azonban még nem érzékelhettük, hogy ez ilyen drámaian rövid idő alatt a többpártrendszer intézményesülését hozza magával. A májusi értekezlet óta eltelt időszakban a párt vezető testületei, ha néha megkésve [is], de rendszeresen foglalkoztak a legfontosabb politikai, gazdasági kérdésekkel, fejleményekkel. Mind gyakrabban merülnek fel más olyan problémák is, amelyekhez egy politikai pártnak a véleményét és a viszonyát ki kell alakítania. A párt így számos kérdésben külön-külön dolgozta ki a részletesebb álláspontját. Egyes esetekben pedig még adós a politikai válasszal. Jelenleg a gondunk abban van, hogy mindezek nem kapcsolódnak egymáshoz egy összefüggő politikai, gondolkodási, cselekvési rendszerben. A közvélemény számára ez a helyzet, a politika formálódásának ez a módja nehezen áttekinthetővé vált. A párttagság ugyanilyen problémák előtt áll. Sőt részére még a politika képviselete is néha gondot okoz, hiszen csak részletenként ismeri meg. Ebből is fakad bizonytalansága, befelé fordulása, s ami még súlyosabb gond, a társadalom irányában tapasztalható cselekvési bizonytalansága. Ugyanakkor a mai helyzetben igen jelentősek a változásra kényszerítő okok. Párttagságunk ezt érzékeli s várja, sőt elvárja a vezetéstől, hogy a változtatás igényét nemcsak felismerje, hanem a politikában meg is fogalmazza és megvalósítsa. Mindezek következtében elemi erővel tört fel a párttagság igénye egy világos, közérthető és követhető politikai program iránt. Ez a Központi Bizottság legutóbbi ülésén egyértelműen megfogalmazódott. Az is világossá vált, hogy most olyan cselekvési programra, szándékaink kinyilvánítására van szükség, amely tartós törekvéseken alapul, de rövid távra szól. Ebből következően nem vállalhatja fel a 15—20 éves távlatú stratégia megoldását. Ezen a Pozsgay Imre elvtárs által vezetett bizottság dolgozik.

5 A Politikai Bizottság által javasolt jelenlegi programtervezet ugyanakkor a stratégia irányaival szerves kapcsolatban áll. 475