A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Külön indokolt szólni az Alkotmányban az Országgyűlés alakuló üléseiről, amelyen az Ország­gyűlés által választott mandátumvizsgáló bizottság megvizsgálja a mandátumokat, az Országgyűlés megválasztja saját tisztségviselőit és a kormány elnökét, esetleg tagjait. Az ülésekkel kapcsolatban az Alkotmányban kell még rögzíteni, hogy az Országgyűlés ülései nyil­vánosak, zárt ülés cak az államtitok védelme érdekében tartható. A parlament elé terjesztendő indítványok közül az Alkotmányban kell rendezni a törvény kezdemé­nyezés, az interpelláció, a bizalmi és a bizalmatlansági indítvány szabályait. A törvénykezdeményezésre vonatkozó jelenlegi szabályozást indokolt kiegészíteni az ún. népi kez­deményezés intézményével, vagyis azzal, hogy meghatározott számú állampolgár együttesen kezde­ményezhet törvényt. Az interpellációt a jelenlegihez hasonlóan kell szabályozni. A bizalmi és bizalmatlansági indít­vánnyal kapcsolatban rögzíteni kell, hogy bizalmi szavazást kérhet a kormány saját maga ellen, illető­leg meghatározott számú képviselő vagy valamelyik országgyűlési bizottság bizalmatlansági indít­ványt nyújthat be a kormány, illetőleg a kormány valamely tagja ellen. Rendelkezni kell az Alkotmányban arról, hogy a bizalom megvonása esetén a kormány az új kormány megválasztásáig hivatalban marad, illetőleg arról, hogy az új kormányt milyen határidőn belül kell megválasztani. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy a régi kormány ne az új Minisztertanács megválasztásáig, hanem annak hivatalba lépéséig maradjon hivatalában. Ennek az az indoka, hogy a jövőt illetően a kormányprogram jelentősége mindenképpen felértékelődik. Az új miniszterelnök és kormánya szá­mára tehát megfelelő időt kell adni hosszú távú céljainak kialakítósára, a tevékenység fő irányainak kijelölésére, az esetleges vitára való felkészülésre. Ezt a napi kormányzati feladatok mellett nem lehet kellő alapossággal elvégezni. Célszerű lenne tehát, ha maga az Alkotmány szabná meg az új kormány megválasztása (parlamenti bemutatása) és hivatalba lépése közötti időszak tartamát, s ezen idő alatt a régi kormány ügyvezető kabinetként működne. A képviselők jogállásával kapcsolatban az Alkotmányban rögzíteni szükséges, hogy a képviselői munka feltételeit maradéktalanul biztosítani kell, s meg kell határozni az állami szervek ezzel kapcso­latos alapvető kötelezettségeit. Indokolt az is, hogy a képviselő kérhesse a parlamenti ciklus idejére szóló függetlenítését a képviselői feladatok ellátására. Korszerűsíteni kell a mentelmi jogra és az összeférhetetlenségre vonatkozó alkotmányos szabályo­zást. A mentelmi jog vonatkozásában részletesebben és pontosabban kell kifejteni a mentelmi jog tar­talmát. Meg kell szüntetni a jelenlegi bizonytalan tartalmú ún. politikai összeférhetetlenség intézmé­nyét, s helyette azt kell rögzíteni, hogy az országgyűlési képviselő milyen állami tisztségeket nem tölthet be. 7. A köztársasági elnöki intézmény bevezetésének indokai Jelenleg az Alkotmány rendelkezései szerint az államfői funkciókat egy 21 tagú, az Országgyűlés által választott és kizárólag országgyűlési képviselőkből álló testület: a Népköztársaság Elnöki Taná­csa (a továbbiakban: NET) gyakorolja. A NET a magyar államszervezet hagyományaitól idegen szervezeti forma, amely létrejötte óta a legutóbbi időkig az Országgyűlés háttérbe szorításának engedelmes eszköze volt. A NET úgyszólván parttalan helyettesítő jogkörét — amely kizárólag az alkotmánymódosítást nem foglalta magában — a politikai gyakorlat következetesen a legfelsőbb népképviseleti testület súlytalanná tételére használta fel. Lényeges előrelépést hozott az 1987. évi decemberi alkotmánymódosítás, amely — a jogalkotásról szóló törvény elfogadása kapcsán — a kizárólagos törvényhozási tárgykörökben kizárta a törvényerejű rendelettel való szabályozást. A következő, elkerülhetetlen lépés az Országgyűlést helyettesítő jogkör teljes felszámolása. Amint erre sor kerül, nyomban felmerül a kérdés: mi indokolja a kollektív állam­fő intézményének további fenntartását, hiszen a testület hatáskörébe utalf egyes jogköröket eddig sem a tesütlet, hanem annak elnöke gyakorolta. Hyen indokokat alapos megfontolás után sem lehet találni. Az egyszemélyi államfői intézmény bevezetésével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ez nem történhet a „maradék elv" alkalmazása szerint, hogy tudniillik az Országgyűlést helyettesítő jogkör megszüntetése után a NET fennmaradó jogosítványait kapja meg a köztársasági elnök. Az egyszemé­lyi államfő ugyanis minőségileg más, mint az Országgyűlés tagjaiból választott kettős jogkörű (rész­ben saját jogán, részben az Országgyűlés helyett eljáró) testület volt. A köztársasági elnök, mint önál­ló állami vezető, a hatalommegosztás egyik biztosítékának a szerepét hivatott betölteni. 436

Next

/
Oldalképek
Tartalom