A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Az Alkotmánynak az állam aktív kisebbségvédelmi politikáját kell tükröznie, s a nemzetiségek kollektív jogaként kell elismernie nemzetiségi mivoltuk megőrzését és kibontakozását. Az alapvető nemzetiségi jogokat (az anyanyelv használatának joga a bíróságok, hatóságok előtt, az anyanyelven történő oktatáshoz és tömegtájékoztatáshoz való jog, az anyanemzettel, annak szervezeteivel, állampolgáraival való kapcsolattartás joga) az Alkotmányban, ezek részjogosítványokra bontását és a jogok érvényesüléséhez szükséges állami feladatokat külön törvényben indokolt szabályozni. Alkotmányos szinten is ki kell alakítani a nemzetiségek érdekvédelmét biztosító szervezeti kereteket. Ennek formája lehet a nemzetiségek által megválasztott Nemzetiségi Tanács felállítása, amely a Kormány állandó tanácsadó-véleményező szerve lenne, továbbá az ugyancsak a nemzetiségek által megválasztott, kifejezetten a nemzetiségi jogok ügyében illetékes szószóló, akinek jogaira, kötelezettségeire az állampolgári jogok szószólójára vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók. (A nemzetiségi ügyek szószólójának megválasztása akkor is indokolt lehet, ha az állampolgári jogok szószólójának intézménye — a később vázolt megoldási változatok szerint — nem valósul meg.) 4.6. A jogok megjelenítése az Alkotmányban Az új Alkotmányban különösen nagy súlyt kell fektetni a jogok biztosítékrendszerének meghatározására. A legfontosabb biztosíték — ahogyan ezt a nemzetközi egyezmények is előírják —: e jogokat kizárólag törvényben, és csak meghatározott feltételek mellett lehet korlátozni. A jogok alkotmányos szabályozását pedig úgy célszerű elvégezni, hogy az elismert jog rögzítését közvetíenül kövesse a jog érvényesülésének jogi, illetve anyagi biztosítéka. Az emberi és állampolgári jogok általános biztosítékát a megsértésük mindenkire (államra, szervezetre, magánszemélyre egyaránt) vonatkozó tilalmát kimondó rendelkezés jelentheti. A szankciókat a Ptk., a Btk., a szabálysértési törvény stb. tartalmazza. Ezen túlmenően jogsérelem esetére szabaddá kell tenni az utat a belső jogorvoslatok igénybevételére, ide értve a bírósághoz, illetőleg — törvényben meghatározott esetben — az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát is. Emellett — nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban — biztosítani kell a külső jogorvoslatok lehetőségét is. A gazdasági, szociális és kulturális jogok tekintetében a szabályozás elve megfordul; a garanciák általában az állam aktív cselekvésének előírásában rejlenek. Az alkotmányozó munka folyamán azonban felül kell vizsgálni, hogy korábban vállalt kötelezettségei közül az állam — az anyagi feltételeire tekintettel — melyeket tudja a jövőben is ellátni. Nem a beavatkozás határát kell megjelölni, hanem azokat az eszközöket, amelyek alkalmazásával az állam a jog megvalósítását igyekszik elősegíteni. Ez vonatkozik az állampolgársággal kapcsolatos jogokra is. 4.7. Az állampolgári kötelességek Az állampolgári kötelességek szabályozását illetően kétféle felfogás ismert. a) Az egyik nézet szerint az alapkötelességek Alkotmányba foglalását mellőzni kell, mert az emberi és állampolgári jogok intézménye a gyengébb fél, az állampolgár helyzetét kívánja erősíteni az állammal szemben, és fő feladata az államhatalom korlátozása, illetve a jog érvényesülését biztosító állami magatartások előírása. E gondolatmenet alapján a kötelességek kihirdetése, mint az államhatalmat erősítő szabályozás, szükségtelen. Az egyes kötelezettségeket (honvédelmi kötelezettség, tankötelezettség stb.) külön törvényben kell előírni. b) Az alapkötelezettségeket az Alkotmányba kell foglalni, de indokolt meghaladni azt a jelenlegi felfogást, amely szerint a kötelezettségek teljesítése mintegy alapjául szolgál a jogok gyakorlása lehetőségének. A kötelezettségek nem teljesítésének következményeit ugyanis ettől függetlenül kell alkalmazni, s a döntés e körben végső fokon a bíróság hatáskörébe tartozzon. A jogok gyakorlásánál pedig az állam és a társadalom kapcsolatát szabályozó elvek között felsorolt rendeltetésszerű joggyakorlás elve az irányadó. Az alapkötelezettségek közül — az erkölcsi jellegű kötelezettségeket mellőzve — csak a jogi úton kikényszeríthető, és kizárólag az állampolgári — és nem az emberi — kötelességeket indokolt szabályozni. Álláspontunk szerint a b) változatban jelzett felfogás a helyes, ennek megfelelően az alábbi állampolgári kötelességek alkotmányos szabályozását javasoljuk: a) a másik ember, a család és a társadalom iránti megbecsülés; 417