A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

3.6. A politikai rendszer A politikai rendszer szabályozása során kiemelkedő jelentőségű kérdés a pártnak, illetőleg pártoknak az Alkotmányban való megjelenítése. Ezzel kapcsolatban a következőkből célszerű kiindulni. a) Társadalmunk marxista—leninista pártja nem attól a társadalom vezető ereje, hogy ezt az Alkotmány deklarálja, hanem attól, hogy egyre inkább poilitizáló párttá válik, amely nem csupán a nép érdekében, hanem a néppel politizál, s meggyőzi politikai céljai helyességéről az állampolgárokat. Ennek megfeleően a párt nem tör jogilag garantált hegemón helyzetre. b) A hazánkban kibontakozott politikai mozgásokat figyelembe véve belátható időn belül nagy biztonsággal előre jelezhető a többpártrendszer kialakulása; ezzel az Alkotmány rendelkezéseinek kidolgozásánál számolni kell. c) Ugyanakkor alkotmányos garanciát kell kialakítani az alaptörvényben rögzített társadalmipolitikai berendezkedést sértő politikai tömörülésekkel szemben történő fellépés esetére. d) Nem az Alkotmány feladata a többpártrendszer kinyilvánítása, az Alkotmánynak azonban — a szabályozási mód alapkérdéseinél kifejtettek szerint — nem szabad akadályoznia a politikai intézményrendszer természetes fejlődését. Mindezekre figyelemmel az Alkotmányban a politikai rendszerrel kapcsolatban alapvető elvként indokolt rögzíteni, hogy Magyarországon kizárólag olyan társadalmi szervezet működhet, amelynek célja, programja és tevékenysége összhangban áll az Alkotmánnyal. E szervezetek közül a politikai párt feladata, hogy hozzájáruljon a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, illetőleg egyik alapvető szervezeti keretként szolgáljon a politikában való részvételhez. Ami a társadalmi szervezeteket illeti: ezek az állampolgárok egyesülési joga alapján jönnek létre, ezért nem általában véve tartoznak az I. fejezet szabályozási tárgykörébe, hanem csak annyiban, ha részei a politikai intézményrendszernek. Az I. fejezet körében főként az államhatalomhoz való viszonyuk igényel szabályozást. Indokolt őket kategorikusan elválasztani az államtól annak kimondásával, hogy közhatalmi jogosítványokat nem gyakorolhatnak. Ez főként a Hazafias Népfrontot érintő kérdés. Ettől függetlenül is, a társadalmi szervezetek közül bármelyiknek a nevesített feltüntetése szükségtelen. 3.7. Magyarország gazdasági rendjének alapjai A gazdasági rend szabályozása során a gazdasági alkotmányosság alapelveit indokolt rögzíteni, éspedig a társadalmi rend alapelvei között. A gazdaági alkotmányosság alapelvei között külön kell szólni a tulajdonviszonyok alapelveiről, az állami gazdaságpolitika alapelveiről és a gazdálkodás alanyainakjogairól. A munkavállalók gazdasági, szociális jogait — így a szociális biztonsághoz, a munkához való jogot és sztrájkjogot — az emberi jogok között indokolt szabályozni. 3.8. A tulajdonviszonyok alapelvei a) Az Alkotmányban ki kell mondani: Magyarországon elismert és egyenrangú tulajdonforma a közösségi tulajdon és az egyéni tulajdon. Ezek egymás felé nyitottak, vegyülnek, tételes felsorolásuk ezért nem az Alkotmány feladata. Jelentőségére tekintettel megemlíthető azonban az állami és a szövetkezeti tulajdon. b) Alapelvként szükséges megfogalmazni, hogy az állam kizárólagos tulajdonjogát csak kivételesen és csak olyan vagyontárgyak tekintetében indokolt kimondani, ahol a nemzeti érdekek védelme ezt feltétlenül szükségessé teszi. A kizárólagos állami tulajdon és az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének körét külön törvényben célszerű szabályozni. c) Az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét egymástól következetesen el kell különítem. d) A tulajdonjog megszerzésének és gyakorlásának szabályait törvényben kell meghatározni. e) A nem állami közösségi tulajdon és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás ellenében sajátítható ki. 414