A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kötelességeiről szóló fejezetet az Alkotmány elejére, az államszervezetre vonatkozó fejezetek elé indokolt elhelyezni. Célszerű más szerkezeti változtatásokat is végrehajtani. (Ezek a jelen szabályozási koncepcióban még nem tükröződnek teljeskörűen.) 2. Bevezető — Preambulum Az Alkotmány preambulumának megfogalmazásakor szakítani kell hatályos Alkotmányunknak azzal a felfogásával, hogy a magyar nép történelmében az állam nem egyéb, mint az osztályelnyomás eszköze, és ezért államunk fejlődését csak a felszabadulástól valljuk magunkénak. Az Alkotmánynak a nemzetet összefogó, a magyarság identitástudatát erősítő jellege megköveteli, hogy a preambulum új felfogásban közelítse meg államiságunk fejlődését, s múltunkat meg nem tagadva, korábbi értékeinkről le nem mondva, ezer éves államiságunkkal való folyamatosságot megőrizve, az alkotmányfejlődés egyetemes értékeire is alapozva, jusson el mai társadalmi rendünk és állami céljaink meghatározásáig. A preambulum rögzítse, hogy Magyarország szabad, demokratikus és szocialista állam; mutasson rá a munkásmozgalom törekvésein alapuló új társadalmi rendünk teremtette értékeinkre. Jelezze ugyanakkor a bevezető rész azt is, miért vált szükségessé új Alkotmány megalkotása, s milyen legfontosabb alapelvekre épülnek az Alkotmány egyes, következő fejezetei. 3. Magyarország társadalmi-politikai-gazdasági rendjének alapelvei Hatályos Alkotmányunk tartalmával szemben e fejezetben nem törekedhetünk a társadalmi, politikai és gazdasági rend átfogó szabályozására; ehelyett meg kell határozni Magyarország államformáját, majd azokat az alapelveket indokolt rögzíteni, amelyek az államhatalom gyakorlásának módját, az állam és a társadalom viszonyát, valamint a politikai rendszert jellemzik. Indokolt lenne ezért, ha a fejezet címe „A társadalmi, politikai, gazdasági rend alapelvei" lenne. 3.1. Magyarország államformája Az ország államformáját illetően többféle javaslat merült fel: „népköztársaság", „demokratikus köztársaság", „népi demokratikus köztársaság", .szocialista köztársaság". Álláspontunk szerint a jelenlegi „népköztársaság" elnevezés megváltoztatása nem tűnik indokoltnak. 3.2. Az államhatalom eredete és gyakorlásának módja a) Alapvető elvként kell szabályozni az Alkotmányban a népfelség elvét, vagyis azt, hogy minden hatalom kizárólagos forrása és birtokosa a nép, amely a hatalmat részben közvetlenül (népszavazás, népi kezdeményezés, kollektív kérelmezési és panaszjog, társdalmi viták formájában), részben az államszervezet útján gyakorolja. b) Az állami hatalom gyakorlásának elveként indokolt rögzíteni — a népfelség elvéhez kapcsolódóan—a hatalmi ágak elválasztásának elvét, amelynek megfelelően az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Minisztertanács, az Alkotmánybíróság, a bírósági szervezet, a közigazgatási végrehatjó hatalom és a helyi önkormányzatok meghatározott hatalmi jogosítványok gyakorlói. E hatalmi ágak kölcsönösen egymás korlátaiként jelentkeznek. Ezen elvnek megfelelően általános érvénnyel ki kell mondani az állami szervezetek közötti hatáskörelvonás tilalmát. (így például az Országgyűlés nem vonhatja el tetszése szerint a Minisztertanács vagy a bíróságok jogkörét.) 3.3. A jogalkotás Az államhatalom gyakorlásának egyik formája a jogalkotás. Az egyes állami szervek (Országgyűlés, köztársasági elnök, Minisztertanács, miniszter, tanács) jogalkotási jogosultságát és a jogforrások egymáshoz viszonyított rangsorát, az Alkotmány vonatkozó fejezeteiben a jogalkotási eljárás szabályait külön törvényben indokolt rendezni. Néhány jogalkotási tételt — alapelvi jelentőségüknél fogva — a hatalomgyakorlás alkotmányos elvei között kell szabályozni. így különösen: a) A jogszabály érvényességi feltétele annak kihirdetése. 412