A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

1. A szabályozási mód alapkérdései a) A politikai közéletben bizonyos ideig vita folyt arról, hogy új Alkotmány kidolgozására, vagy az 1949-es Alkotmány átfogó módosítására van-e szükség. A tudományos kutatás kezdettói fogva új Alkotmányban gondolkodott. Az Alkotmány felülvizsgálatának összesített tapasztalatai egyértelműen ezt az álláspontot támasztották alá. 1949 óta ugyanis alapvetően megváltozott szocializmusképünk, a hatalomról és a hatalomgyakorlás módjáról, valamint az emberi jogokról vallott felflogásunk, emellett mélyreható változások következtek be a társadalom szerkezetében, a gazdaságban, a tulajdonviszonyokban és a politikai intézményrendszerben, még további jelentős változások most vannak kibontakozóban. Mindezt egy alkotmány képtelen nyomon követni. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott alkotmánymódosítások miatt a hatályos alkotmányszöveg eklektikussá vált. Új szerkezeti felépítésű alkotmányra van tehát szükség, amely számot vet a XX. század végének társadalmi-gazdasági realitásaival, s a társadalomtudományok legújabb eredményeit felhasználva új elméleti alapokon álló, korszerű s egységes logikai rendszerbe illeszkedő szabályozást nyújt. Az 1988 májusában tartott pártértekezlet óta kialakult folyamatok politikailag is egyértelműen új Alkotmány előkészítését igénylik; ebben az országban megmutatkozó szinte valamennyi számottevő politikai csoportosulás megegyezik. b) Ismeretesek olyan szocialista alkotmányok, amelyek sokkal inkább politikai deklarációra, mintsem törvényre emlékeztetnek. Az előkészítés során teljes nézetazonosság nyilvánult meg a tekintetben, hogy alkotmányunk alaptörvényi — azaz jogszabályi — jellegét kell kidomborítani. A szabályozásnak áttekinthetőnek és közérthetőnek kell lennie, hogy az Alkotmány valamennyi állampolgár közkincsévé, az állampolgári alapműveltség szerves részévé válhasson. Ennek megfelelően a szövegezés nem lehet sem öncélúan jogászkodó, sem elméletieskedő. c) Szorosan összefügg az iménti kérdéssel az Alkotmány szabályozási mélysége, az egyes rendelkezések részletessége és konkrétsága. Általános az a vélemény, hogy az új Alkotmány nem maradhat meg a hatályos szöveg igen magas fokú absztrakciós szintjén, hanem annál konkrétabbnak kell lennie, hogy az Alkotmányba foglalt szabályok minél szélesebb körben érvényesülhessenek közvetlenül — azaz más jogszabályok közbejötte nélkül — a jogalkalmazásban. E törekvés azonban nem vezethet terjengősségre, az alaptörvénynek részletszabályokkal való „felhígítására". Nem tűzhető ki olyan cél, hogy minden, államjogi szempontból fontos kérdést az Alkotmány és csakis az Alkotmány szabályozzon. Továbbra is szükség lesz az Alkotmányhoz szorosan kapcsolódó, politikai szempontból kiemelkedő jelentőségű törvényekre, amelyek az Alkotmánnyal együtt alkotják a magyar közjog jogszabályanyagának felső szintjét. Ezeket az „alkotmányerejű" törvényeket, amelyek részben a legfontosabb állami szervekre vonatkoznak, részben az állam és a társadalmi szervezetek kapcsolatát szabályozzák, részben pedig az egyéni és kollektív állampolgári alapjogokat vonják szabályozási körükbe — el kell különíteni egyfelől az Alkotmánytól, másfelől az „egyszerű" törvényektől (pl. bányatörvény, vízügyi törvény, építésügyi törvény). Az e körbe tartozó törvények kiemelkedő politikai és alkotmányjogi jelentőségét a törvény-előkészítés és a döntéshozatal szabályozásánál is kifejezésre kell juttatni (pl. minősített többséggel történő elfogadás). így az országnak továbbra is egy alkotmánya lesz, ugyanakkor az alkotmányerejű törvények bizonyos mértékig „tehermentesítik" az Alkotmányt, mivel lehetővé teszik, hogy még a legfontosabb szabályozási tárgykörökre vonatkozó részletszabályokat se kelljen maradéktalanul belefoglalni az alaptörvénybe. (Az alkotmányerejű törvények körét az 1. számú függelék tartalmazza.) d) Az új Alkotmánynak — történelmünk teljessége értékelésére épülve — a jövőbe mutató folyamatok elemzésére kell épülnie, éspedig úgy, hogy időtálló legyen. Engedjen teret a tulajdoni viszonyok, a gazdasági rendszer, a politikai rendszer — alkotmányos rendünkkel és az Alkotmányban rögzített társadalmi céljainkkal összhangban álló — spontán fejlődésének, s ne akadályozza indokolatlan megkötöttségekkel a kibontakozást és a továbbfejlődést. A gazdasági és politikai folyamatokat csak olyan mértékben korlátozza, amilyen mértékben az alkotmányos rend védelme elengedhetetlenné teszi. A már létrehozott és működő állami szervekre (Országgyűlés, tanácsok, Minisztertanács, bíróságok, ügyészségek) vonatkozó szabályozás kidolgozásánál az említett szervek rendszerének és működésének korszerűsítésére kell törekedni, emellett olyan új jogintézményeket is indokolt létrehozni, amelyek a jogállamiságnak, a modern államszervezet követelményeinek megfelelnek. A kifejtettek értelemszerűen irányadók az Alkotmány ideológiai vonatkozásaira is. Az Alkotmányban jelenjenek meg a szocialista társadalmi berendezkedés modern, tudományosan megalapozott elvei, de nem kérhető számon az alaptörvénytől egy „naprakész" szocializmuskép. e) Azok az elvi-elméleti alapok, amelyekre az új Alkotmány felépül, a jelenlegitől eltérő szerkezeti tagolást — így egyebek között fejezetsorrendet — igényelnek. Az állampolgárok alapvető jogairól és 411