A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm. Kulcsár Kálmán, tessék! KULCSÁR KÁLMÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Igazán sajnálom, hogy ilyen kimerítő napi munka után kell húznom az időt, de nem szeretnék sokat beszélni. Én nagyon megértem Aczél elvtársnak az aggályait és tulajdonképpen ezzel szeretnék csak foglalkozni. Valóban ezek az ügyek olyanok, amelyekben nagyon sok mindent fölhasználtak annak érdekében, hogy tisztességes embereket el nem követett bűnök beismerésére késztessenek. Ezek az emlékek élnek, nem utolsósorban azokban az emberekben, akik elszenvedték ezt, illetőleg a hozzátartozóikban. Nem az a megoldás, véleményem szerint, hogy most örök titok, vagy hosszú időre feledés borítsa ezt a múltunknak nagyon sajnálatos eseménysorozatát, hanem az, hogy próbáljunk igazságot szolgáltatni azoknak, akik ártatlanul kerültek ezekbe az ügyekbe. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy itt azokról van szó, akik ártatlanul kerültek bele. Hogy ezt maximális tapintattal kell elvégezni, az természetes. Éppen ezért az volt az elgondolásunk, Fejti elvtárs utalt erre, csak szeretném megerősíteni, hogy ezek a bizottságok a munkájukat végzik. A föltárt tények napvilágra akkor kerülnek, amikor ezt helyesnek látjuk, és nyilvánvalóan nem olyan részletekben, ahogyan erre Aczél elvtárs utalt. Mindössze annyit kell megállapítanunk, hogy milyen ügyekben, kik voltak koncepciós perek áldozatai. Talán egy névsor is elég a végén, és tehetünk majd egy olyan javaslatot — a magam részéről kezdettől fogva ennek voltam a híve és vagyok is —, hogy ezeket az ügyeket úgy zárjuk le, hogy meghatározott perkategóriákban az ártatlannak bizonyult vádlottakat törvény által rehabilitáljuk. Tehát semmi módon ne kerüljön sor újbóli bírósági tárgyalásra. Megállapítjuk, hogy x perkategóriákban vagy perekben elítéltek ártatlanok, vagy megalapozatlanul ítélték el őket — valamilyen Űyen kifejezést használunk — és talán ez lenne a legjobb módja annak, hogy semmifajta módon ne bolygassuk föl azokat az eseményeket, amelyekben ezek az emberek részt vettek, vagy elszenvedtek. Természetesen a bizottságok munkáját titok övezi addig, amíg ez megfelelőnek tűnik. Föltárt iratok nem kerülnek közzétételre. Közzétételre az én elgondolásom szerint a végén egy névsor kerül. Ez az egyik, amit szerettem volna mondani. A második az, hogy nem ötletszerűen történik ez a munka. Talán most az események összejátszása folytán kicsit későn kerül a Központi Bizottság elé, de ezzel a munkával már foglalkozunk. Azt kell, hogy mondjam, körülbelül fél év óta folyik a munka. Megbeszélések folytak, még mielőtt a Politikai Bizottság elé került volna, Fejti elvtárs vezetésével különböző érintett körökben. Gondolkodtunk a megoldás módjain, és hát ilyen idő után alakult ki az a megoldás, amivel a Politikai Bizottság elé mentünk, és amely végül is ide került a Központi Bizottság elé. Sajnos az a helyzet, hogy vannak olyan események, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy ne beszéljünk ezekről a problémákról. Fejti elvtárs utalt arra, hogy kérdés hangzott el az Országgyűlésben, erre válaszolni kell. A válasz lehet elkenő, amelynek nyilván nem lesz meg a maga következménye [sic!]. Tehát itt világosan meg kell mondani legalább annyit, hogy a munka elindult. A kormány ezt a munkát elindította, és igyekszünk ezt úgy, ahogy Fejti elvtárs ezt jelezte, egy éven belül befejezni és utána megfelelő javaslattal élni, amely az én elgondolásom szerint az lenne, amit elmondtam. Közben egy-két ügyben az eljárás folyni fog, vannak már kérelmek, amelyeket 397