A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
el kell intézni. Ennek az elintézési módját is többé-kevésbé kialakítottuk már úgy, hogy ne legyen különösebben irritáló. A Legfőbb Ügyészséggel és a Legfelsőbb Bírósággal kooperálva meg tudjuk ezt oldani úgy, hogy emberséges legyen, és azok a problémák, amelyeket Aczél elvtárs említett, ne kerüljenek elő. (Aczél elvtárs: Kulcsár elvtárs, azt nem tudtam biztosítani, hogy az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője ne hazudja azt a Losonczinénak, ott a PB előtt, hogy öngyilkos lett a férje, amikor ez nem igaz, ezt nem tudták biztosítani.) Igen ez így van, eddig nagyon sok mindent nem tudtunk biztosítani, mert nem volt rá politikai fölhatalmazásunk, hogy miről beszéljünk. Most én nem is arra gondolok persze, hogy ilyen részletekbe menjünk adott esetben. Aczél elvtárs említette a MAORT-pert, ez például olyan, amelynek a hivatalból valódi felülvizsgálatát el fogjuk kezdeni. Néhány üyen ügy, amely már világosan koncepció alapján alakult, arra nem várunk egyéni kérelmet, nem várunk felülvizsgálatot, ezeket összeszedjük. Már dolgoznak az embereink rajta, de a kérdés politikai súlya olyan — és azt gondolom, hogy ezt nem kell különösebben magyaráznom —, hogy ahhoz, hogy lépést tehessünk, politikai döntésre szükség van. Mióta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága döntött, politikai döntést hozott ilyen ügyek felülvizsgálatára, azóta a nyomás fokozódott. S ezzel is érvelnek velünk szemben, hogy mire várunk még, és azért állami szerv nem mondhatja azt ki nyilvánosan, hogy politikai döntésre várunk. Ezért kellett eddig minden módon kitérni. Ha a felhatalmazást megkaptuk, akkor elindítjuk a munkát, úgy, ahogy Fejti elvtárs elmondotta. Megfelelő tapintattal tudjuk csinálni, de ha tovább próbáljuk ezt halogatni, akkor csak nehezebb helyzetbe kerülünk. Köszönöm szépen. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm. Horváth István elvtárs következik, majd lőkei Ferenc elvtárs. HORVÁTH ISTVÁN elvtárs: Elvtársak! Ha szabad, akkor én megismételném, hogy itt az előadott indítványban három dologról volt szó. Én kezdem a könnyebbikkel. Az első az az, hogy — illetve, ez volt a harmadik — a Belügyminisztériumban kezelt és tárolt különböző büntetőügyeknek az iratait, amelyek ott párthatározat alapján vannak az érvényes állami szabályok híján, vagy pedig azokkal ellentétesen, ezeknek a büntetőügyeknek az iratait a Belügyminisztériumból adják át megfelelő állami szerveknek, és a továbbiakban ne a Belügyminisztériumban, hanem levéltárban, vagy pedig az igazságszolgáltató szerveknél tárolják. Hogy erre kerüljön sor, és egyidejűleg az állami szabályozás hézagainak a pótlására is kerüljön sor. Ez a javaslat szerintem ésszerű, meg kell tenni és szerintem elfogadható. Hátulról visszafelé, és most ez a középső javaslat, ami elhangzott, ez az internálásokkal és a kitelepítésekkel kapcsolatos ügyek. Itt az indítvány az volt, hogy a belügyminiszter tekintse át ezeket, tegyen a kormánynak előterjesztést ezek lehetséges lezárásával és a megoldandó ügyekkel kapcsolatos megoldási lehetőségek számbavételével. Tehát legyen ezekben az ügyekben is állami döntés. Szerintem ez is helyes döntés, megvalósítható. Figyelembe véve azt, amit Aczél elvtárs mondott, hogy itt jelentős lehet majd azoknak az ügyeknek a száma, ahol iratok nincsenek, hát ezt a vizsgálatnak kell majd eldöntenie. De ez is megoldható. Áz első ügy, ami itt a legtöbb nehézséget okozza, meg kell hogy mondjam olyan, 398
