A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

végiggondolt elképzelés arra, hogy ez a munka hogy szervezhető meg úgy, hogy nagyjából egy éven belül lezárható legyen. Az volt az álláspont: elképzelhetetlen, hogy ez éveken át húzódjon, hiszen ez a bejelentés pillanatától kezdve egy irritációt visz a társadalomba. Ezért több bizottság lenne felkérve, több albizottság lenne felkérve erre, és nagyon nagy erőkkel dolgozna azon, hogy az ügyeket végig vigye, és amiben az álláspont kialakult, ott eljárjon, és a végeredményt hozzáférhetővé tegye. A megnevezett kérdéskörben folyna a vizsgálat, de ezzel párhuzamosan itt kérelem nélkül. Mert itt alapos a feltételezés, hogy itt van valami keresnivaló. Egyéni kérelemre pedig minden egyes ügyet a maga meghatározott útján ezzel párhuzamosan jogilag kezelni kellene, ez kikerülhetetlen. Amit a Vajda elvtárs felvetett, én éppen azt javasoltam tehát, hogy a dolog két fázisa különüljön el egymástól. Első menetben egy történész-jogászi bizottság, albizottság vonja meg a konklúziókat, és az ismeretei birtokában lehet dönteni a jogkövetkezményekről, vagy arról, hogy valamilyen bírósági szabályos eljárás elinduljon-e vagy valamilyen más, nem bírósági keretek közötti rendezési mód kialakuljon-e. Mérlegelés tárgyát képezi a kártérítés, illetve az anyagi fedezet is. Itt, amit konkrétan nézünk, az a társadalombiztosítási része, a nyugdíj része ennek. Természetesen előre látható, hogy itt teljes anyagi rehabilitációt adni nem lehet majd. Más kérdés egyébként, hogy az érintett emberek egy része nincs életben már. Ezzel együtt ennek a munkának ezt az aspektusát is, tehát a kártalanítási, kártérítési részt is meg kell nézni, és végösszeget mondani itt egy pontosabb helyzetismeret birtokában lehet csak. És nyilván csak olyan politikai megoldást és jogi megoldást lehet elfogadni, ami anyagi szempontból, kártérítési oldalról is megalapozott. Van-e határ, és külön kérdés-e az internáltak és kitelepítettek ügye? Ez egy külön dolog. Azért hoztam most itt szóba, mert itt is vannak tennivalóink, itt is a körmünkre égett valami. Rlm van, tv-ből, csapból csorog, csak éppen nem tudjuk pontosan, vagy én legalábbis nem tudom, hogy mi történt, és hogy ezt az egész problematikát hogyan lehet politikailag és jogilag kezelni. A határ az körülbelül itt húzható meg időben 1962-nél. Tematikailag, amit itt felsoroltam, illetve az internálások és kitelepítések egy külön kérdés, amiről még nem rendelkezünk megfelelő ismeretekkel. Arra majd külön visszatér a Politikai Bizottság, így született a döntése. Félreérthető volt, amit mondtam, ha Romány elvtárs úgy értette volna, hogy itt egy pártdöntéssel induljon meg a vizsgálat. Nem erről van szó. Azt kell mérlegelni, hogy fuződik-e hozzá valamilyen érdek, van-e politikailag haszon belőle, hogyha egy ilyen kezdeményezés egy politikai szervezettől indul el, döntse el a Központi Bizottság. Aczél elvtárs, amit mondott erre részben válaszoltam már, hogy a nyilvánosságra hozatalnak természetesen egy átgondolt módját kell kialakítani. Ebbe belefér az, hogy 40 évig, 50 évig szükség esetén ne legyenek hozzáférhetők olyan dokumentumok, amelyeknél ez indokolt. Nem értem őszintén szólva a bürokratikus elővezetéssel kapcsolatos megjegyzéseket. Azt magam én is érzékelem, hogy nem ideális időpont erről a kérdésről 7 órakor beszélni. De hát így adódott. Amennyiben a Központi Bizottság úgy érzi, hogy kellő ismeret birtokában van, akkor kérem, hogy adja meg a politikai felhatalmazást a munka elvégzésére, és döntse el a Központi Bizottság vagy a Politikai Bizottság, hogy ennek a munkának a párton belüli összehangolását ki végezze. Ez természetesen döntés kérdése. 396