A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Azt, hogy félreértjük egymást, azzal szeretném megmagyarázni, hogy előrevetítettem, hogy akármilyen állapotok lennének most, a következő választáson a mi pártunk az 40—50%-nál többet nem kap, de ahhoz meg kellene feszülni, hogy azt kapjuk. — Tehát én elvileg nem ellenzem azt, ha megfelelő, jó pártonkívülinek is megüresednek helyek, nem ellenzem, hogy volt szociáldemokrata, parasztpárti, kisgazdapárti vagy akármilyen pártonkívüli legyen megfelelő. Azt akartam kifejezésre juttatni, hogy meg nem felelőt ne rakjunk oda csak azért, mert nem párttag. Ezt akartam mondani. És ezzel gondolom Grósz elvtárs egyetért. Valószínűleg én nem jól fejeztem ki magam. Tehát egyetértek azzal, hogy bárhol megüresedik hely, abnormálisnak tartom, hogy ebben az országban nemcsak most, 10 évvel ezelőtt is abnormális volt, hogy egyetlenegy pártonkívüli miniszter volt, az is olyan, hogy 57-től már nem volt miniszter. Előtte nem volt párttag, a Trautmann elvtárs. Utána az én miniszterelnökségem alatt is minden miniszter párttag volt. Abnormális volt akkor is, 10 évvel ezelőtt is, 15 évvel ezelőtt is, és ma különösen abnormális dolog. Ezzel egyetértek teljes mértékben. És ha például a miniszterelnök megkapja az Alkotmány alapján azt a jogot, hogy ő jelölje ki, akkor én nagyon megbiztatnám a miniszterelnököt, hogy legalább fele a Minisztertanács tagjainak ne a mi pártunk soraiból kerüljön ki, hanem más pártok, ha léteznek már akkor, vagy pártonkívüli [sic!]. Azt hiszem, hogy ezzel a félreértést, amennyiben félreértés volt, ez kiküszöbölte. Stadinger elvtársra visszatérve, azt hiszem, ezt világosan elmondtam a múltkor is, megismételtem most is, hogy Stadinger elvtárssal szemben semmiféle rossz véleményem nincs, azonkívül, hogy közjogi méltóságra alkalmatlannak tartottam őt, és alkalmatlannak tartom most is. Egyébként semmi kifogásom, és az, hogy a felesége beteg, elnézést, azt nem tudtam, azt, hogy ő beteg, azt meg nem is akarom elhinni. Mindegy. A lényeg az, hogy valakit kell keresni helyette. Fönntartom azt a véleményemet, hogy nem muszáj kapkodva keresni a helyére valakit, egy hónapig ki lehet bírni. Még egy dolog van, ami zavar ebben a kérdésben. Olvastam valamelyik, azt hiszem a Reform újságban Révész Andrásnak a nyilatkozatát, hogy a Nyers elvtársat fölvenné a pártjába, Marosán a fő áruló, azt nem venné fel, Sarlós elvtárs meg Stadinger elvtárs kiskatonák, közkatonák voltak a szociáldemokrata pártban, még nem jelentkeztek nála, majd, ha jelentkeznek, akkor eldönti. Ez kicsit zavar engem, hogy pont akkor jelentkezik a Stadinger, hogy nem vállalja, amikor a Révész András azt mondja, hogy majd ha nála jelentkezik, akkor beveszi a pártjába esetleg, mint régi szociáldemokrata kiskatonát. Ez egy kicsit még zavar engem. Most pedig — Stadingerrel összefüggésben — ez a 21 visszahívás, még eltart egy darabig.

81 Eddig még egy van, aki ő maga is kéri, a másik ügyvédet akar magával vinni. Egyébként ostoba módon a Vidával

82 szemben azt vetik fel, hogy az egy jó képviselő volt, és a kifogás tulajdonképpen az vele szemben, hogy ő mint alelnök, nem úgy viselkedett, mint ahogy elvárták volna tőle. Én ismerek másik 29 embert, aki együtt reszket Vidával, hogy ő is a 30 között volt, aki a 32 után feláll a parlamentben ebben a bős—nagymarosi ügyben, és őket is hátha ezért javasolják majd visszahívásra. Ez egy darabig eltart, körülbelül a választásokig, és ha 20 embert visszahívnak, a 20 közül körülbelül 18 — ahogy visszaemlékszem, megint csak pártember lesz — azt megint mondhatnám, hogy sajnos, a pótképviselő is az lesz majd, ettől na389