A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

javaslatot, amit majd kapnak, nem fogadják el. Mit fogunk tenni ebben a helyzetben? Esetleg más javaslattal éljünk? Ezen elgondolkodtam, hogy mi lesz ebben a helyzetben? SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: További észrevétel? Úgy látom nincs, akkor megkérem Grósz elvtársat, válaszoljon. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Fock elvtárs hozzászólására a következőket szeretném elmondani. Én személy szerint valóban képviseltem egy olyan álláspontot, hogy az állam vezetésében és a kormány vezetésében legyen pártonkívüli. Ezért támogattam, sőt mi több kezdeményeztem az Elnöki Tanács elnökének személyére vonatkozó javaslatot, és kezdeményeztem többek között a művelődési miniszterre vonatkozó javaslatot, és kezdeményeztem még más pártonkívüliek, például a tervhivatal államtitkárának jelölését is, mert én magam egyetértettem elvileg azzal, a népfronttanács ülésen kialakult állásfoglalással, hogy nem jó, hogy egyetlenegy pártonkívüli sincs az állami vezetésben. Kállai elvtárs vezette azt az ülést, emlékszik rá. Ez nagyon komolyan felvetődött az országos tanács nem elnökségi ülésén, egy tanácsülésén, akkoriban, amikor a kormány megújítása napirendre került. Tehát én valóban ebben a kérdésben a pártonkívüliek esetét képviseltem. Én ma is képviselek egy olyan álláspontot, hogy ha alkalmas pártonkívülit találunk — ez önmagában persze, hogy pártonkívüli, nem biztos, hogy garancia, de — [ha alkalmas] vezető tisztségre — támogassuk. Stadinger elvtársnál a múltja, szociáldemokrata múltja nem vetődött fel, amikor őt jelöltük. Nem sok jelölés volt, közösen töprengtünk, a Politikai Bizottságban is és a népfront legszűkebb vezetői testületében. Bevallom őszintén, nagyon szegények voltunk javaslatban, mint ahogy ma is szegények vagyunk, ezt is szeretném világosan megmondani. Végül is emlékszem a Fock elvtárs állásfoglalására. Akkor a testület tagjainak nagy többségét természetesen nem is ismerhette, tehát a bizalom alapján fogadta el a jelölést. Ha valaki a rossz jelölésért hibáztatható, akkor a főtitkár, utána a Politikai Bizottság, aki elfogadta a javaslatát. Nem mentség egyetlenegy személyi ügynél sem, senki számára, aki javaslatot tesz, hogy bennem nem olyan kép alakult ki Stadinger Istvánról korábban, ami a Fock elvtársban kialakult. Én ugyan nem 40 éve ismerem, gázgyári igazgató korában ismertem meg, egy végrehajtó bizottságban ültem vele a VHI. kerületben, aztán a Fővárosi Tanácsban dolgozott, akkor hozott össze megint a sors. Én nem gondoltam volna, hogy részben ez a politikai nyomás, részben az ő egészségi állapota, valamint a feleségének ez a rendkívüli súlyos egészségi állapota akkora terhet jelent számára, hogy nem bírja ki ezt a nyomást. Nem tudok többet mondani. Egyébként Stadinger elvtárs politikai tisztességében, emberi elkötelezettségét illetően semmifajta kétség bennem azóta sem merült fel. Én úgy látom, hogy idegileg nem bírja ezt a hármas terhet. Én nagyon hosszan beszélgettem vele négyszemközt. Van köztünk olyan viszony, ha politikai meggondolás lett volna mögötte, akkor azt világosan megmondta volna. A képviselőkkel kapcsolatban: épp azért kell lejárnunk a képviselőcsoportokat, ami nem lesz könnyű, húsz megyébe kimenni, hogy a kommunista képviselőktől véleményt kérjünk. A Politikai Bizottságnak azért kell holnapután reggel összejönni, hogy néhány javaslatot hallgasson meg, amit a főtitkárnak elő kell terjeszteni. Azt meg kell konzultálni a kommunista képviselőkkel. Lehet, hogy újabb javaslatok lesznek, akkor ismét össze kell ülni, és három-négy vagy öt javaslatot kell a 387