A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lő asszonytársunk mégis neki adott szót, így lett ő elnök. Azt hiszem, hogy szó nélkül elfogadni nem lehet most azt az indoklást sem, hogy a ház nem lehet egy hónapig — általában most minden hónapban parlamenti ülés lesz — elnök nélkül, mert a házszabály erre vagy arra, nehézség stb. Van alelnök, a következő ülést vagy a mostani ülést az alelnök is vezetheti, de ebbe én nem akarok beleavatkozni, inkább azt mondanám, hogy illő lenne, ha a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság meggondolná, hogy nem lett volna-e helyesebb — akkor én felszólaltam és elmondtam, hogy Stadinger elvtársat én 40 éve ismerem, és sok mindenre jónak tartom, de ilyen magas közjogi méltóságra a lehető legrosszabb javaslatnak tartom. Ezt nem ilyen csúnyán mondtam akkor, udvariasabban, de most egy kicsit dühös vagyok önmagámra is, hogy miért nem harsogtam. Mert ő úgy lett parlamenti elnök, hogy bemutatta, ő harsogni tud, hát harsogni azt tudott, de egy közjogi méltóságra teljesen alkalmatlan. Ezt sok mindennel bebizonyította rövid idő alatt. Azt hiszem, hogy nekünk ennek kapcsán el kell gondolkodnunk, hogy vajon tényleg bólintsunk-e azért, mert a Politikai Bizottságnak az a véleménye, más megoldás nincs, vagy azért, mert szociáldemokrata kell ebben az időben oda stb. A másik: mostanában van ez, hogy azért kell, mert szociáldemokrata, azért kell, mert pártonkívüli, azért kell, mert parasztpárti volt, jó én azt mondom, hogy — azt hiszem mondtam is már ebben a testületben — a következő választásoknál ha nem lenne több párt, akkor is a mi pártunk 40—50 százaléknál többet nem kaphatna, több képviselője nem lehetne. Ez a hetven-egynéhány százalék teljesen abnormális a magyarországi viszonyokhoz képest és a közhangulathoz képest. De azért aszerint válogatni most magas tisztségekbe, hogy azért a mi emberünk, de szociáldemokrata volt, parasztpárti volt, vagy most pártonkívüli, de azért tudjuk, hogy a mi emberünk. Sok ilyen emberünk volt, akinek egyszerre három párttagsági könyv volt a zsebében. Volt nekünk olyan emberünk is, aki már a kezdet kezdetén megkérdezte Debrecenben, hogy melyik pártba lépjen be, és háromnapi gondolkodási ideje volt. Sajnos a mi pártunkba lépett be, mert megígérték neki, hogy nálunk ő miniszterhelyettes lesz, később azután államtitkár is lett belőle. Sok ilyen esetünk volt. Azért most már erről ideje lenne, hogy leszokjunk. Éppen azért, mert nehezebb időket élünk. Azt hiszem, hogy ezen érdemes elgondolkodni. Tehát ebből kitűnik, hogy Stadinger elvtárs kérésének tegyünk eleget. Ha nem kérte volna, meggyőződésem, hogy 3—4 hónapnál tovább nem tudott volna azon a helyen maradni. A magatartása ebben a rövid időben olyan volt, amit én is elítéltem. Nem Király Zoltán ítélte el elsősorban, elsősorban én magamat ítélem el, hogy miért nem harcoltam jobban az ellen, hogy Stadingerből, akit ismerek 40 éve és sok minden poszton jól dolgozott, rendes, tisztességes embernek tartom, csak éppen erre a lehető legalkalmatlanabb embernek tartottam akkor is, tartom most is [sic!]. Tehát örömmel hozzájárulok, hogy tegyünk eleget kérésének. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm Fock elvtárs felszólalását. Van-e további? Tessék. OSZTAFI BÉLA elvtárs: Én azt szeretném megkérdezni, hajói értettem a Központi Bizottság ülése után este fognak összeülni a kommunista képviselőkkel? (Grósz elvtárs közbeszólása: másodszor) Engem például az zavarna, ha előállna egy olyan helyzet, hogy mondjuk ők a 386