A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

forrás lehet, de hogy valójában ezt a szerepet be tudja-e tölteni, ezt nyilván az idő fogja eldönteni. A harmadik kérdés, amit érinteni szeretnék, az az, hogy milyen legyen az Alkotmány viszonya a magyar és a nemzetközi, ezen belül is főleg az európai alkotmányfejlődéshez? Meg kell jegyeznem azt, hogy az 1949-es Alkotmány bizonyos értelemben szakítást jelentett mind az ezeréves magyar államiságnak és főleg a magyar alkotmányjogi fejlődésnek a tradícióival, mind pedig a polgári alkotmányjog egy sor, azóta is időtállónak bizonyult alapelvével és tételével. Az a javaslatunk, hogy ezt a diszkontinuitást meg kellene szüntetni, ezért az alapkoncepció épít a magyar jogtörténet és államszervezet értékeire, így például az államiság szerepére a nemzet fennmaradásában, valamint az önkormányzati alapelvre, de épít a polgári alkotmányjog progresszív vonulatára is. így például egy nagyon fontos alapelvet, a hatalmi ágak megosztásának az elvét nagyon következetesen végigvezeti, amikor az államszervezet koncepcióját rögzíti. És ugyancsak ezekből a hagyományokból építkezve, a korábbinál lényegesen nagyobb teret szentel az emberi és az állampolgári jogoknak, szabadságjogoknak. Az ezeréves magyar államiság és jogfolytonosság tükrözését mindenekelőtt a preambulumban szeretnénk megoldani, abban a formában, ahogyan az előterjesztés erre utal. Ugyanakkor szólni szeretnék arról is, hogy fel kell lépnünk egy újabb keletű diszkontinuitás veszélyével szemben. Ma forgalomban vannak olyan nézetek, amelyek az 1948-49 utáni időszakkal kívánnának szakítani, és ennek a kiiktatását gondolják szorgalmazni. Ez nyilvánvalóan mind politikailag, mind történetileg teljes mértékben abszurditás lenne. Itt szeretném megemlíteni azt az egyelőre csak szűk körben jelentkező, de figyelemre méltó aggodalmat, hogy az alkotmányozás során nem áll-e fenn egy valamiféle csendes polgári restaurációnak a veszélye. Ilyen veszélyektől magam én nem tartok, bár kétségtelen, hogy forgalomban vannak olyan nézetek, amelyek úgy fogalmazhatók meg, hogy a szocializmusnak nincsen jogi tartalma, ezért ezt a fogalmat mellőzni kellene, vagy mellőzni lehetne az alkotmányosságból. Forgalomban vannak olyan nézetek, hogy a társadalmi, gazdasági, politikai rendről szóló gondolkodási mód és tételrendszer valamiféle sztálini alkotmánykoncepciónak a kövülete, következménye, és ezt is meg kellene haladni a jelenlegi alkotmányozási folyamatban. Ezekkel a nézetekkel vitába kell és vitába lehet szállni. Egyértelművé kell tennünk azt, hogy az új Alkotmány Magyarországot minden kétséget kizáróan szabad, demokratikus és szocialista államként kell hogy definiálja. Az ezzel összefüggő elveket és alapértékeket pedig a társadalmi, politikai, gazdasági rendről szóló fejezetben lehet összefoglalni majd. Meg kell jegyeznem, önkritikusan is talán, hogy a mai formájában ennek a koncepciónak nem ez a legerősebb része, de ezért talán nem annyira a jogalkotókat illeti szemrehányás, mint inkább a politikatudományt vagy az ideológiát, hiszen ezeknek a szocializmust számunkra jelentő alapértékeknek a teljeskörű megfogalmazása várat magára még; így tehát a további munka során vannak tennivalóink. Ugyanakkor el kell kerülni egy másik, szintén végletesnek tekinthető igénynek a követését, tudniillik, hogy az Alkotmány a szocializmus koncepciójának valamilyen normatív meghatározását adja. Ez mint igény nem elfogadható. Nyilván csak olyan alapértékeket kell és lehet rögzíteni majd, mint a közösségi tulajdonnak a 210