A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ez a Központi Bizottság napirendje. Most javasolnám, hogy hallgassuk meg az első napirendi pont előadóját, Fejti György elvtársat. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Az alkotmányozó munka fontos szakaszhatárához érkeztünk a mai nappal. Hosszas és szándékaink szerint legalábbis felelős és alapos szakmai-tudományos előkészítő munka után elkészült az Alkotmány szabályozási koncepciója.

2 Ezt a koncepciót, ami az Önök kezében van, és amely a munkajellege miatt még bizonyos aránytalanságokat, belső egyenetlenségeket kétségtelenül tartalmaz, ma igen alaposan meg kell vitatnunk, és a főbb koncepcionális kérdésekben döntésre kell jutnunk. Ez ugyanis fontos feltétele annak, hogy egy sor fontos részletkérdést a továbbiakban kimunkáljunk, részletezzünk. Itt mindjárt utalni szeretnék az alkotmányozó munka első nagy dilemmájára, az egésznek és a résznek a viszonyára, és összhangjára. A szabályozási koncepciónak mint egésznek kellett a belső konzisztenciáját, összefüggéseit biztosítani a munkának már jelenlegi szakaszában is, miközben a részkérdések kidolgozottsági foka nem egyforma. Tehát a munkának ebben a szakaszában előbb az egészből kell levezetni a részeket, majd az ezt követő szakaszban az alaposabban, részletesebben kimunkált részkérdésekből kell összeilleszteni és újraépíteni már pontosabb illeszkedésekkel a kodifikált Alkotmány-szöveget. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munka további menetében egy sor kérdésre önálló napirendi formában is vissza kell térnünk. Gondolom, ilyen lesz az elnöki rendszer kérdése. Amennyiben döntés születik arról, hogy elnöki rendszerre térjünk át, akkor az elnök feladatkörét, hatáskörét nagyon aprólékosan, cizellálva végig kell gondolnunk, és illeszteni kell a parlament, illetve a kormány szerepéhez. De ugyanígy az Alkotmánybíróságról feltehetően önálló napirend keretei között tárgyalnunk kell. És nem kizárt, hogy nagyon fontos Alkotmány-fejezeteket — mint például a társadalmi, gazdasági, politikai rendről szóló Alkotmány-fejezeteket — külön is át kell tekinteni. Erre a munkára a Politikai Bizottság egy menetrendet elfogadott. Folyamatosan nyomon követi a Politikai Bizottság ezt a munkát, és szükség szerint, mint ahogyan az előterjesztésben jelezzük, előterjesztéssel élünk a Központi Bizottságnak. A második kérdés, amit a bevezetőben érinteni szeretnék, az úgy fogalmazható meg, hogy lehet-e alkotmányozni a mai, meglehetősen változó, ellentmondásokkal terhes belpolitikai helyzetben? Nem fenyeget-e annak a veszélye, hogy a mai, kissé talán kaotikusnak tűnő belpolitikai viszonyokat rögzítjük alkotmányos keretek közé, gátolva ezzel a politikai reformok további kibontakozását? És egyáltalán lehet-e ma stabil Alkotmányra, tehát egy hosszú időszakra szóló alaptörvényre irányt venni? Egy ilyen célt önmagunk számára kitűzni? Kétségtelen, hogy a mai helyzet nem ideális az alkotmányozásra, én mégis úgy gondolom, hogy ezek a veszélyek, amelyekre utaltam, ezek a csapdák elkerülhetők. Legalábbis akkor, hogyha hasonlóan, ahogyan ezt a szabályozási koncepcióban tettük, továbbra is időtálló alapelveket, előremutató, progesszív alkotmányjogi törekvéseket és stabil értékeket kívánunk rögzíteni az Alkotmányban. Ott pedig, ahol szükséges és lehetséges, ez az Alkotmány kellően nyitott maradhat, nyitva hagyhatja a kaput minden olyan ésszerű és szerves fejlődésnek, ami ezeknek az alapelveknek az irányába mutat. így tehát szándékaink szerint ez az új Alkotmány egy hosszú időszakra szóló jog209