A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

őrzése iránti igény. Az emberek döntő többsége félti a szocialista rendszert, az elért eredményeket, nemzetközi tekintélyünket. Sokan felismerték, hogy egy irányíthatatlan, anarchikus állapotban mindent elveszíthetnek. Elutasítják az ilyen perspektívát, a szocializmus meglévő hibáitól a szocializmus érdekében akarnak mielőbb megszabadulni. Egyre többen megértik, hogy a terméketlen politikai viták megosztják a társadalmat, nem az összefogást erősítik, hanem az ellentéteket növelik, ami az oly kívánatos nemzeti egység helyett éppen a nemzeti széthúzás forrása lehet, társadalmi konfrontációt is előidézhet. A politika iránti érdeklődés, a politikai aktivitás, a közéletiség nagymértékű erősödése tapasztalható. Az emberek egyre jobban hallatják hangjukat a közügyekben, bele akarnak kapcsolódni ezek formálásába, értelmes, vonzó célokat megfogalmazó önszerveződő közösségek, egyesületek alakulnak. Különösen a kisebb településeken erősödött fel a cselekvő lokálpatriotizmus. Úgy vélem, hogy az úgynevezett csendes tömeg, a nem hangoskodók, a nem közömbösek egyre kevesebben vannak, teszik a dolgukat, ezáltal támogatják politikai törekvéseinket, gazdagítják az országot. ígéretes mozgások zajlanak a politikai intézményrendszer megújulása érdekében, a szakszervezeti mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront egyre bátrabb kezdeményezésekkel igyekszik megszabadulni a rárakódott, elavult formáktól, beidegződésektől, keresi kapcsolatait, szélesíti tömegbázisát. A teljes képhez, a pozitívumokhoz tartozik az is, hogy gazdasági és politikai reformtörekvéseink igen nagy érdeklődést, rokonszenvet váltottak ki az egész világon. Régen volt a hazánkról alkotott nemzetközi értékítélet ilyen pozitív, ezt sem lenne szabad elrontani. A biztató és ígéretes új jelenségek között a végére hagytam, de előre kellett volna sorolnom azt a vitathatatlan eredményt, hogy az 1988-ra kitűzött gazdasági célokat lényegében teljesítettük. Ennek jelentősége a köztudatban csak részben tükröződik, ami érthető. Hiszen az a furcsa helyzet állt elő, hogy szinte minden, ami a gazdaságpolitikában siker, az az egyes ember számára teher. Ezért is nagyra kell értékelnünk a felelősen munkálkodó értelmiségiek, az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken dolgozók erőfeszítéseit és sikereit. Külön is hangsúlyozni szeretném, hogy 1988-ban a magyar mezőgazdaság az elmúlt évtizedek legkiemelkedőbb teljesítményét érte el. Mindezek biztatóak, meggyőződésem szerint a társadalmi és gazdasági mozgás fő irányát jelzik. Tisztelt Központi Bizottság! A jelenlegi politikai helyzet minősítésénél külön is szólnunk kell egy közelmúltbéli eseményről, ami a párttagságot, de a szélesebb közvéleményt is foglalkoztatja. Pozsgay Imre elvtárs nyilatkozatáról van szó, ami a Kossuth Rádió Reggeli Krónika, majd a 168 óra műsorában január 28-án hangzott el. A nyilatkozat, amely az 1956-os események új minősítését tartalmazta, rendkívüli visszhangot, szenvedélyes vitákat és szélsőséges véleményeket váltott ki. Levelek ezrei érkeztek a párttagoktól, kollektíváktól a Központi Bizottságba, a Népszabadság szerkesztőségébe, a megyei pártbizottságokhoz. Csak én több mint ötszáz, zömmel kollektívák által aláírt levelet kaptam. A tiltakozás demonstrálásaként sok százan visszaadták párttagsági könyvüket. A levélírók többsége, a testületi állásfoglalások elhatárolják magukat a nyilatkozat tartalmától és formájától. Ugyanakkor voltak olyanok is — nem kevesen —, akik egyetértettek az 1956-os események új értékelésével és nem okozott gondot számukra a nyüvánosságra hozatal módja sem. Az élénk, heves visszhang miatt a Politikai Bizottság január 31-én soron kívüli 8