A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ülésén vitatta meg a nyilatkozat nyomán kialakult helyzetet. A testület határozatot nem hozott. A vitában azonban kikristályosodott a többségi vélemény. A Politikai Bizottság tagjai az 1956-os események ilyen értékelését egyoldalúnak tartják. Véleményük szerint a korábbi egyoldalúsággal szemben ez egy másik egyoldalúság elfogadását jelenti. Nem helyeselhető az a módszer sem, amely egy Központi Bizottság által kiküldött munkabizottság vizsgálatának eredményét úgy teszi közzé, hogy megkerüli a Központi Bizottságot, a munkabizottság megbízóját. Pozsgay Imre elvtárs indoklása is vitatható, ami lényegében azt tartalmazza, hogy az albizottság január 27-én tartott vitájában azért állapodtak meg abban, hogy a nyilvánosság előbb szerezzen róla tudomást, mint a Központi Bizottság, mert úgy a testületnek nem lesz módja a tényt elhallgatni. A Politikai Bizottság tagjai úgy látták, az eljárás azért is elfogadhatatlan, mert a pártvezetésnek nem volt lehetősége széles körű, nyílt vitákban a párttagságot felkészíteni a három évtizeddel ezelőtti események kritikus értékelésére, illetve az indulatoktól mentes elfogadására. A Politikai Bizottság azért nem határozott ez ügyben, mert nem tartja magát ületékesnek a Központi Bizottság nevében kiküldött munkabizottság tevékenységének minősítésére. Ezért a Központi Bizottságtól kéri, hogy foglaljon állást a történtekkel kapcsolatban. A higgadt, tárgyszerű véleményalkotás érdekében, csupán emlékeztetőül idézem a Központi Bizottság által 1988 júniusában az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának végrehajtásához elfogadott feladatterv idevonatkozó részét: ,,A Központi Bizottság munkabizottságot hoz létre a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudományos, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára. A bizottság munkájáról, következtetéseiről rendszeresen tájékoztassa a Központi Bizottságot, hogy az eredmények felhasználhatók legyenek a stabilizáció és a kibontakozás folyamatában, a XIV. kongresszus előtt tegyen jelentést a Központi Bizottságnak. Felelős: Pozsgay Imre, határidő: 1989 végéig, illetve folyamatosan."

5 Eddig szól a határozatunk. Az idézett részben szereplő munkabizottság egyébként négy albizottságban végzi munkáját. Ezek egyike az az albizottság, amelynek tanulmányát kiküldtük a Központi Bizottság tagjainak. Először erről szólnék. Megítélésem szerint ma az nem feladatunk, hogy az albizottság tanulmányát érdemben minősítsük, annál is inkább, mert több évtizedes alapelvünk, hogy a Központi Bizottság nem kíván dönteni tudományos kérdésekben. Ugyanakkor feladatunk annak eldöntése, hogy a Központi Bizottság alkalmasnak találja-e a tanulmányt nyilvános pártvitára bocsátani, mindenekelőtt azért, hogy az egész pártmozgalomnak legyen lehetősége a következtetések levonására. E korszak elemzése ugyanis nemcsak a tudomány, hanem a politika feladata is. Ha alkalmasnak tartják a nyilvánosságra a tanulmányt jelenlegi formájában, akkor ennek módjául javaslom, hogy a Társadalmi Szemle különszámaként mielőbb jelentessük meg a történelmi albizottság tanulmányát. Én az anyag jelenlegi formában történő megjelentetését támogatom azért, mert a tanulmány nagy értékének tartom, hogy a legjobban vitatható részleteiben is valójában korszerű szándékot képvisel. 1956-tal kapcsolatban pedig — amely a tanulmánynak csupán egy része — elutasítja azt az évtizedek alatt kialakult leegyszerűsítést, amely az események első értékelésével szemben az ellenforradalmi minősítésre tette a kizárólagos hangsúlyt. 9