A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

támogassák, amit én előterjesztettem a beszámolómban. Tehát abban itt ezen a napon ne döntsünk, hogy ellenforradalom, népfelkelés, forradalom. Abban döntsünk, és abban alakítsuk ki véleményünket, hogy az ezzel kapcsolatos indoklás, vagy ezzel kapcsolatos rádióinterjú az egyoldalú volt, ahogy én ezt megfogalmaztam, és elsietett volt, és nem helyeseljük, hogy a Központi Bizottság nem ismerkedett meg előtte az előterjesztéssel. Nem az anyagban és nem a közleményben, hanem a politikai munkában kell választ adni azoknak, akik úgy látszik nem tudtak még megbarátkozni azzal a felfogásunkkal, hogy az e téren lévő egyoldalúságot is a korábbi arányoknak megfelelően kiigazítsuk. Meg kell nyugtatni azokat a politikai munkában, akik 1956-ban fegyvert fogtak, akik az ellenforradalom ellen léptek fel, hogy nem kell lesütött szemmel és lehajtott fejjel járniuk, de én nem hiszem, hogy ezt pártokmányban kell megfogalmazni, ez a politikai munka dolga, ki kell menni az emberek közé, és el kell mondani azt az árnyalt megközelítési módot, amely máris kialakult, és megítélésem szerint tovább fog gazdagodni. Itt szeretném megjegyezni, hogy egy felszólalás kivételével Pozsgay elvtárs szándékát senki nem vitatta, én azt mondom változatlanul, hogy a Központi Bizottság bizalmáról erősítse meg, biztosítsa Pozsgay elvtársat. A menetrendet — amit itt előterjesztettem — úgy értem, hogy tárgyalási alap legyen, abban ne határozzunk, hogy mikor egész pontosan, melyik hónapban, mert való igaz, Németh elvtársnak igaza van, sok minden befolyásolhatja ezt, de ha nincs magunk számára egy kotta, akkor nem tudjuk a politikai munkát ennek megfelelően sem szervezni. Felvetődött, és itt akarok rá válaszolni, mert nagyon fontosnak tartom, az SZKPhoz való viszony. Kérem én azt tapasztaltam eddig, terjes szellemi, politikai összhang van a Szovjetunió vezetése és a magyar pártvezetés között. Vita van, valódi érdekekre épülő ellentét van a gazdasági együttműködésben. Ez a nyilatkozat — most érzem először — bizonyos zavart váltott ki a szovjet vezetésben. Tegnapelőtt volt szerencsém Gorbacsov elvtárssal beszélni, ő hívott. Ismerem a Pravda-cikket

53 és ismerek néhány magasrangú szovjet vezető által megfogalmazott véleményt, nem értik és elbizonytalanodtak. Dolgunk, hogy ezzel kapcsolatos esetleges félreértéseket nagyon gyorsan eloszlassuk, szerintem árnyalt értékelés, átértékelés, a vita, az ezzel kapcsolatos egész megközelítési mód segíthet abban, hogy gyorsan eloszlassuk ezt a félreértést. Ha ma időben végzünk, úgy gondolom, hogy nekem kötelességem még ma a szovjet vezetést a központi bizottsági ülésről tájékoztatni. Itt szeretném azt is megmondani ugyanakkor, amit rendkívül fontosnak tartok, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése nem idegenkedik attól, hogy az 1956-os eseményekkel összefüggő szovjet politikai döntést közösen végiggondoljuk, és új megközelítésben minősítsük. Ugyanakkor — és ezt itt szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni, mert ezt jogosnak tartom — ezt együtt, és korrekt együttműködésben hajlandók felvállalni. Én ezt nagyon nagy gesztusnak tartom, úgy érzem, kollégáimmal, munkatársaimmal ezen a téren lévő további együttműködésünket fejlesztenünk kell. Volt igény, hogy újabb okmányokhoz, dokumentumokhoz hozzájussunk, ezt megfogalmaztuk. Nem zárkóztak el, csak türelmet kértek, mert nem jutottak még ők sem el ezen időszak anyagainak az átrendezéséhez. Ugyanakkor egy benyomásomat is szeretném elmondani. Érzek egy bizonyos fo179