A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

életébe, ami a pártvezetés, a gazdasági vezetés szétválasztásából következik. És ezzel tulajdonképpen jelentősen megnehezítik a pártmozgalom aktivizálódását. Ezt az elkülönülést most úgy gondoljuk, hogy elsősorban a politikai program kialakítása, a politikai program kidolgozása oldhatja fel. Ez a program lesz a döntő, hiszen a program és a tevékenység lesz a versenyhelyzet alapja. Milyen dilemmái és milyen buktatói lehetnek a program kidolgozásának? Az egyik ilyen alapvető buktató és alapvető gond és dilemma a történelemhez, a múlthoz való viszonyunk kérdése. Ezen belül is elsősorban a kontinuitás és diszkontinuitás megítélése. Rettenetesen nyomasztó — én talán életkorilag a középgenerációhoz tartozom, de rettenetesen nyomasztó — az, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban és a magyar párt gyakorlatában sem termelődött ki olyan politikai kultúra, amely tisztességesen, egy fejlett politikai kultúrának megfelelően oldana meg a politikai vezetésben bekövetkező szükségszerű változásokat. Ezek mindig végletek között mozognak, és ezek a végletek rendkívül ellehetetlenítik azt az eszmei kontinuitást is, aminek a mozgalomban léteznie kellene. Ezért nagyon kényes és nagyon kínosan kicentizett probléma, illetőleg kérdés a kontinuitás és a diszkontinuitás megítélése. Én úgy gondolom, mindenképpen a kontinuitást kell hangsúlyoznunk a párt eszmeiségében, a párt törekvésében, a diszkontinuitást kell hangsúlyoznunk a működési módban. A párt működési rendszerében kell ezt a megszakítottságot kifejezésre juttatnunk, és ennek nem elsősorban a személyes konzekvenciákban és a személyek megítélésében kell kifejeződésre jutnia. Ami a programmal kapcsolatos elképzeléseket illeti, én úgy gondolom, és a politikai gyakorlatban az formálódott ki, vagy az a tapasztalat erősödött meg, hogy a következő hónapokban a pártnak a figyelmét a választási küzdelmekre kellene fordítania. Mindazokkal egyetértek, Jassó elvtárssal is, másokkal is, Aczél elvtárssal, akik egy olyan politikai program rövid kimunkálását igénylik, ami tulajdonképpen egy választási felhívás alaki formájának is megfelel. És ezzel kellene a pártnak a választási küzdelmekben indulnia. Egy hosszabb távú programra lenne természetesen szükség, amely bizonyos jövőképet is fölvázol, amelynek kialakítására a párt kongresszusa hivatott. Szükségesnek tartom a Központi Bizottság figyelmét felhívni arra, hogy az átmeneti időszak kidolgozására alkalmazott módszerek kialakítása ügyében szorosabb összefüggésben kell szemlélni a mi tervezett lépéseinket az alkotmányozási folyamattal. Ha mi különböző variációkat dolgozunk ki, amelyek a többpártrendszerre történő átmenet megoldásait tartalmazzák, ezeknek a konzekvenciái szükségképpen jelentkeznek az alkotmányozási folyamatban, magában az Alkotmánykoncepcióban. Tehát lehetőség szerint olyan intézményre próbáljunk szert tenni, amely majd alkotmányos keretek között is funkcionál és működik. Abban a kérdésben pedig, hogy ez a választási felhívás vagy rövid távú program miként, milyen formában készüljön, nem lenne felesleges mérlegelni azt, hogy esetlegesen egy munkajellegű rövid pártértekezlefnem tudna-e ennek a programnak vagy választási felhívásnak nagyobb súlyt adni a társadalomban. Köszönöm szépen, ennyit kívántam elmondani. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm Vastagh Pál elvtárs felszólalását. Következik Berecz Frigyes elvtárs, őt követően Huszár István elvtárs. 120