A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

zépső szintjén, egy megyei pártbizottság politikai gyakorlatában. És ebből számunkra milyen követelmények és milyen irányok lennének szükségesek. Ami Csongrád megyét illeti, azt hiszem, ennek a megyének a helyzetében semmi specifikus nincsen. Ha van valami különös vonás, akkor azt abban lehetne megragadni, hogy egy sokkal mélyebb bizalmi válságból próbálunk talpra állni. Ezen dolgozunk keservesen, és ezen küszködünk, és közben próbálunk egy versenyhelyzetre felkészülni. Csak az a baj, hogy eleddig ennek a versenyhelyzetnek sem a szabályait, sem a fő irányát nem lehetett látni és érzékelni. Az a dokumentum, ami most előttünk van, amit a Központi Bizottság vitat, sokkal többet javít ezeken a sötétben tapogatózásokon. Ami a kialakult hangulatot, a politikai véleményt illeti, rendkívül lassan nyer elfogadásra a párttagság körében az a felismerés, hogy a korábbi politikai struktúra túlélt modelljével szakítani kell. Rendkívül lassan és nehezen. Intézményekhez, megoldásokhoz, formákhoz kötődik a párttagság jelentős része és én úgy érzem, hogy ezt nem eléggé differenciáltan, gyakran egyértelműen konzervativizmusnak tartjuk. Holott véleményem szerint nem teljesen és nem pontosan erről van szó. Ha végiggondoljuk, hogy a párt vezetése tulajdonképpen 1988-ban, a májusi pártértekezletenjelent meg először a politikai rendszer fő elemeit tartalmazó koncepcióval, amikor már azt megelőzően jóval korábban, talán évtizedekkel előtte is a társadalomtudományban ennek szükségességét egyre hangsúlyozottabban dolgozták ki és emlegették, így nem lehet azon csodálkozni, hogy szokatlan, nem világos és nem eléggé egyértelmű a párttagság nagy tömegei számára, hogy mit is jelent ez az új politikai modell, miként épül ki az új politikai rendszer. Ugyanakkor ennek van annyiban pozitív tartalma, hogy a látszólagos konzervativizmus mögött nagy politikai erő magához a szocialista társadalmi formációhoz és társadalomhoz való ragaszkodás. Csak emögött ezt nem lehet világosan látni. Tehát ez alapvetően egy jóval árnyaltabb és jóval differenciáltabb politika kidolgozását teszi számunkra szükségessé. Természetesen ehhez a bizonytalansághoz hozzájárulnak az anyagi életviszonyok folyamatos rosszabbodásából származó hatások, ami bizalmatlanságot szül a párt és a kormány politikája iránt. Nem arról van szó, hogy az alternatív csoportok vagy pedig a sajtó munkája kelt nyugtalanságot és bizonytalanságot a párttagság körében. A párt három fő rétege, része, alkotórésze: a párt vezetése, a párt aktívagárdája és a párt tömegei között úgy érzékeljük, hogy szakadás következett be. Ez a szakadás úgy is érvényes, hogy a párttagság tömegei nehezen tudják mozgásba hozni az aktívagárdát. Az aktívagárda hatása a párt vezetésére korlátozottabb, és fordítottan is érvényes. A közvéleményben, a politikai hangulatban úgy él, hogy a párt vezetésében az egység deklarált, a politika fő irányairól kialakított egység felbomlóban van, a vélemények pluralizmusa a vezetésen belüli hatalmi harc látszatát keltik. És ehhez kapcsolnak hozzá konkrét eseményeket és ügyeket. A párt aktívagárdájában, a középszintű vezetésben tapasztalható a magárahagyatottság érzése, amely ösztönösséget szül, bizonytalanságot, szubjektív szelektálási törekvéseket különböző politikai irányzatok és politikai vonalak között. Ugyanakkor érzi a középszintű aktívagárda és a középszintű vezetés a változtatás kényszerét, de ebben nem elég biztos és ebben elbizonytalanodott. A párttagság soraiban azt tapasztalhatjuk, hogy szívesebben foglalkoznak a nagypolitika kérdéseivel, mint saját környezetük alakításának, formálásának gondjaival. Rendkívül nehezen tudják megoldani azokat a politikai törekvéseket, átültetni egy intézmény, egy vállalat 119