A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

4. sz. függelék [Kiss Sándor írásban beadott hozzászólása] Tisztelt Központi Bizottság! Az agrárszférában tevékenykedő párttagságunk széles körben megvitatta a Központi Bizottság által 1989. február 20-án vitaanyagként elfogadott agrárpolitikai koncepciótervezetet. Ennek tapasztalatairól készített összegzésünket eljuttattuk a Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztályhoz. Úgy ítélem meg, hogy ennek lényege visszatükröződik a testület elé került anyagból, amit alkalmasnak tartok arra, hogy az ülésen elhangzó észrevételekkel kiegészítve a politikai munka alapjául szolgáljon az agrárszférában. A kormányzati és érdekképviseleti szervek számára viszont olyan programot ad, amelynek megvalósításához megnyerhetók az ágazatban dolgozó, az ágazatért tenniakaró, felelősen gondolkodó emberek. Az 1957óta megvalósuló agrárpolitika eredményeinek értékelésével egyet lehet érteni, azonban azt is el kell mondani, hogy napjainkra a mezőgazdaságban végzett munka leértékelődött. Parasztságunk, a falusi lakosság a tisztességes megélhetésért önzsaroló életmódot folytat. A mezőgazdasági termelők hangulata romlik, sokan önhibájukon kívül eljutottak az ellehetetlenülésig. A 24. órában vagyunk, és ha azt nem akarjuk, hogy rövid időn belül ellátási gondjaink legyenek alapvető élelmiszerekből, akkor haladéktalanul cselekedni kell. Ha az MSZMP nem vállalja fel a magyar mezőgazdaság problémáit, illetve ezek megoldását, akkor az ágazatban dolgozók majd keresnek maguknak új pártot. Fontosnak tartom ezért, hogy a koncepció elfogadása után az illetékesek részéről kezdődjön meg a végrehajtás szervezése. Ma a magyar gazdaság sarkalatos kérdése a tulajdonviszonyok továbbfejlesztése, amelynek a mezőgazdaságban a hagyományok miatt az átlagostól is nagyobb jelentősége van. Különösen nagy körültekintést igényel a földtulajdonjogi rendezése. A jelenlegi kötöttségek oldásával egyetértünk, de a föld adásvételét meghatározott feltételekkel lehet elképzelni. A földnek, mint természeti kincsnek hasznosításához olyan nemzeti érdekek fűződnek, amelyek kizárják, hogy piaci folyamatok játékszere legyen. Meg kell akadályozni, hogy magánszemélyek vagy a pénzintézetek körében vagyonfelhalmozás eszközévé váljon. Mezőgazdasági művelésre alkalmas földet csak az vásárolhasson, aki azt rendeltetésszerűen hasznosítani képes. Felvetődik a kérdés: kié a jelenleg szövetkezetek tulajdonában lévő föld? A kifizetett minimális földmegváltási díj feljogosítja-e a szövetkezeteket arra, hogy most piaci áron, esetleg a faluközösségek érdekeit veszélyeztetve értékesítse a tulajdonában lévő földet. Ezeknek az ellentmondásoknak a kiküszöbölése érdekében célszerű lenne a szabadpiaci értékesítés mellett a hosszabb távra is biztonságot nyújtó földbérleti formákat elterjeszteni. A földforgalom eredményeként kialakuló földértéknek szükségszerűen meg kell jelennie a mezőgazdasági termékek árában. A jelenlegi ár- és jövedelemviszonyok mellett azonban sem a bel-, sem a külpiac nem képes, illetve nem kívánja a föld árát megfizetni. Ez a tény szintén a földtulajdon kérdésének komoly átgondolására hívja fel a figyelmet. A mezőgazdasági termelés jelenlegi vállalati strukúrája, a nagy- és kisüzemek között kialakult munkamegosztás az elmúlt évek sikerének egyik fő forrása. Ezért ennek gyökeres átalakítását belátható időn belül nem tartom indokoltnak, illetve feltételek hiányában lehetségesnek sem. A hazai átlagos ökológiai adottságok között a legfontosabb ágazatban vitathatatlan a nagyüzemi gazdálkodás előnye. A családi (farm) gazdaságok nyugati mintájú kialakításához hiányoznak mind a személyi, mind a tárgyi feltételek. A tárgyi feltételek körében az épületek és gépállomány mellett hiányoznak az ehhez szükséges településszerkezeti és környezetvédelmi feltételek is. Mindezek nem jelentik azt, hogy a vállalati struktúra nem szorul fejlesztésre. Ennek fő irányai a következők lehetnek: — A jelenlegi, gyakran indokolatlanul nagyméretű állami és szövetkezeti vállalatok, illetve a túlzottan elaprózott, önkizsákmányolásra alapozott, környezetvédelmi problémákkal terhelt kisüzemek között egyre nagyobb számban meg kell jelenniük a közepes méretű vállalatoknak. Ezek létrejötte a jelenlegi nagyüzemek egy részének szétbontásával, másrészt az új magán- és kollektív vállalkozások működési feltételeinek javításával segíthető. 1069