A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

— Tovább kell gazdagítani a vállalatok közötti kooperációs és integrációs kapcsolatokat. Olyan gazdasági feltételeket kell teremteni, amelyek kikényszerítik az eszközellátó-, termelő-, a feldolgozó és kereskedelmi vállalatok kölcsönös érdekeltségén alapuló együttműködését. Viszont törvényes eszközökkel kell fellépni a monopolizáló törekvésekkel szemben. Az eddigi, alapvetően jogi eszközöket és számos szubjektív elemeket tartalmazó szabályozó rendszer helyett a mezőgazdaság számára olyan közgazdasági környezetet kell biztosítani, amelyben a piac törvényei a meghatározók, kiegészítve az állami beavatkozás azon minimumra leszorított eszközeivel, amelynek alkalmazására az ágazat ökonómiai sajátosságai miatt van szükség. Fontos feltételnek tartom, hogy a közgazdasági szabályozás és a banki finanszírozás legyen kiszámítható, ne a költségvetés pillanatnyi helyzete szerint változzon. Nyújtson az agrártermelésnek megfelelő biztonságot, stabilitást. Vegye figyelembe a hosszabb megtérülési folyamatot. Nem engedhető meg az agrárolló további nyílása. Ma különböző vélemények csapnak össze: többen amellett kardoskodnak, hogy a mezőgazdasági termékek árai feleljenek meg valóságos értéküknek, tehát növekedjenek. A magasabb élelmiszerárakat pedig szociálpolitikai intézkedések tegyék elviselhetővé. Én azt fogalmazom meg, hogy nem lehet cél a mezőgazdasági árak túlzott mértékű emelése, mert a jelenlegi élelmiszerárak is magasak a lakosság fizetőképességéhez viszonyítva, és magasabb árakon termékeik külföldi piacon sem lehetnek versenyképesek. Ezért a mezőgazdasági termelők jövedelempozícióját az importáraknak az eddiginél mérsékeltebb emelésével, a hazai ipari háttér színvonalának emelésével, az általa gyártott termékek minőségének javításával és az importliberalizáció fokozásával kell elsősorban elősegíteni. Az agrárpolitika megújításának nemcsak az ágazat, hanem a magyar falu érdekeit is szolgálnia kell. Az elmúlt évek túlzottan Budapest- és városcentrikus politikai gyakorlata a vidéki életkörülmények romlásához, strukturális elmaradásához és nehezen helyrehozható környezeti károkhoz vezetett. A városi lakosságnak is érdeke, hogy megállítsuk a falusi népesség elvándorlását, a vidéki települések népességmegtartó képességének javítása a jövőben azonban nem lehet kizárólag csak a mezőgazdasági vállalatok feladata. Örömmel tapasztalom, hogy az állásfoglalás már részletesebben foglalkozik a termelésfejlesztés, a tudományos kutatás és oktatás kérdéseivel Igaz az, hogyha az agrárágazat nehéz helyzetéről beszélünk, akkor egyben az agrárkutatás, oktatás nem megfelelő finanszírozásáról is-beszélnünk kell. Arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy az agrárkutatás, oktatás éppen a tudomány jellegéből adódóan jelentős anyagi igényt támaszt (tangazdaságok, kísérleti üzemek stb). Célszerűnek tartanám a tudományos kutatás, a termelésfejlesztés anyagi támogatásának az elért eredményekhez való határozottabb hozzákapcsolását, adókedvezmények nyújtását az innovációs folyamatokba történő befektetők számára. Meggyőződésem, hogy sikeres agrárpolitika csak az egész népgazdaság megújításának, korszerűsítésének részeként valósítható meg. Ehhez kiszámítható hiteles és végrehajtható gazdaságpolitikára van szükség. A mai vitában elhangzó jobbító szándékú észrevételek, javaslatok mérlegelésével, figyelembevételével, a késlekedés nélküli cselekvés iránytűjeként fogom fel a Központi Bizottság állásfoglalástervezetét, amelyet a testületnek elfogadásra javaslok. Kiss Sándor [s. k. aláírás] 1070