A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ren elért sikerekről. Egyoldalúnak tartom, hogy az eredményeket az állásfoglalás kizárólag a nagyüzemek sikeres tevékenységeként értékeli, megfeledkezve a több mint másfél milliós, zömmel falusi tagságot tömörítő fogyasztási szövetkezeti mozgalomról. Nem érzékenykedés gyanánt hozom ezt ismét szóba, hanem azért, mert eme egyoldalúság miatt a tervezethez tömeges észrevételek érkeztek. Az MSZMP-nek érdekei fűződnek ahhoz, hogy e nehéz helyzetben most ellenérzés kiváltása helyett szimpatizánsokat gyűjtsön. Az élelmiszer-gazdasági vertikum meghatározó láncszemét alkotja a forgalmazás, a termékértékesítés. Ismételten szóvá kell tennem, hogy e funkciónak az értéktermelő, társadalmi jelentőségét a politika nem kellő rangon kezeli. A dokumentum következetesen csak a termelők és élelmiszer-ipari ágazatok egymásrautaltságát, közös érdekeltségének fontosságát hangsúlyozza, ami vitathatatlanul elsőrangú. Úgy vélem eljött az idő arra, hogy az élelmiszer-kereskedelmet — számos kapcsolódási pont és a belpiac felértékelődése alapján — az egységes „élelmiszer" vertikum részeként fogjuk fel és kezeljük. A jövedelmezően gazdálkodó, kockázatviselésre képes, megbízható nagy- és kiskereskedelem létrejötte a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak éppúgy elemi érdeke, mint a hazai vásárlóknak és exportlehetőségeink bővítésének [9. oldal b) pont]. Az általános észrevételek mellett a koncepcióban megfogalmazott egyes célkitűzésekhez az alábbi felvetéseket teszem: 1. A 6—7. oldalon a 3. pontban rögzített szövetkezetpolitikai álláspontot egy kivételével elfogadhatónak tartom. De még előtte hadd jegyezzem meg: hiba, hogy az MSZMP a szövetkezésről — mint sokrétű gazdasági-társadalmi formációról — nem nyilatkozik. Ezt nem lehet az agrárcímen elintézni. Szakítani kellene végre azzal, hogy a szövetkezet = agrárügy. Önmagában ez is újításszámba menne. De a mondanivaló egy önálló szövetkezeti álláspont esetében a leírtaknál többet is markolhatna és a párt az agrárszférát meghaladó kör voksát is megnyerné. Amit kifogásolok: az utolsó bekezdésben egy egységes falusi szövetkezeti koncepció kerül megfogalmazásra. A komplex, többcélú falusi szövetkezetek nem ismeretlenek a világon. Többségük a fejlődő országokban lelhető. A fejlett piacgazdaságú országokban viszont inkább a szakosított vagy csak a szoros vertikumot képező szövetkezeti típusok az otthonosak. Kár például, hogy hazánk északi kistelepülésein, a zalai, vasi dombvidéken annak idején nem erre ösztönöztünk. Ezeken a tájakon talán még ma sem késő. Mindemellett a pártelvek rangjára ezt a célt semmiképpen sem emelném. Először is a tudományos körökben még nem esett át a vitán. Másodszor az egyes funkciók eltérő értékviszonyai, gazdaságossági paraméterei miatt nem is igen van realitása. Harmadszor az MSZMP tartsa távol magát a „felülről" erőszakolástól („van szükség" kifejezéstől). Különben is manapság markánsan erősödik az önállóság, amely minden bizonnyal ódzkodni fog bármiféle „kívülről" jövő indítványtól. E bekezdés helyett inkább a szövetkezés teljes szabadságát mondanám ki, a tagi igényekhez igazodó formagazdagságot pártolnám meg. Ez egyfajta önkritika is lenne, elhatárolódás attól a gyakorlattól, amikor pártunk a szövetkezést erőszakoltan sémákba gyömöszölte. Ebbe a célrendszerbe belefér a többrétű és a szakosított szerveződés egyaránt. Javaslatom szerint értelemszerűen elhagyandó a 7. oldal 2. bekezdés első fele is. Megjegyzem, hogy az áfészek zöme jelenleg is többféle tevékenységet folytató szövetkezet, amely a verseny, az élénkülő piaci hatásokra máris érzékelhető változáson megy át, érdekek által vezérelten. 2. A 4. pont utolsó bekezdését (8. oldal) javaslom kiegészíteni, a felsorolásban szerepeltetni az áfészeket is, az e tevékenységben meghatározó szerepük miatt. 3. A 8. pont d) pontjában megfogalmazott, a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek és állami gazdaságok nehéz helyzetének megszüntetésére irányuló össztársadalmi feladatmeghatározást a kistelepülésekre is indokoltnak tartom kiterjeszteni. Ugyanis e településeken a gondok és a problémák azonosak a kedvezőtlen adottságú területen működő szervezetekével. Az ellátásban a fogyasztási szövetkezetek egyébként eddig is és ezután is részt vállalnak. Kérem észrevételeim szíves figyelembevételét az állásfoglalás véglegesítésénél. Budapest, 1989. május 26. Szlamenicky István [s, k. aláírás] 1068