A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

erőinek gyors fejlődése előtt és lehetővé tette, hogy a termelés fontos ágazataiban — elsősorban a ga-. bonatermelésben és az erre alapozott állattenyésztésben — több évtizedes lemaradást hozzunk be. Ez megalapozta az élelmiszeripar fejlődését; a mezőgazdasági termékek korábban hagyományos feldolgozása mellett új élelmiszeripari ágazatok alakultak ki, s a főként kisüzemekben folyó feldolgozás ipari méretűvé terebélyesedett. Mindezek bőséges hazai élelmiszer-ellátást és rendszeres kiviteli többletet tettek lehetővé külkereskedelmi forgalmunkban. A gazdasági eredmények mellett történelmi jelentőségűnek tartjuk agrárpolitikánk társadalmi hatását, vagyis a parasztság társadalmi, kulturális és anyagi felemelkedését. A mezőgazdaság ugyanis az elmúlt évtizedekben nemcsak a munkafeltételeket, hanem a megélhetést tekintve is versenyképessé vált a népgazdaság más ágazataival. Nem hallgathatjuk el azonban azokat a hibákat, tévedéseket sem, amelyek ezt a fejlődést megnehezítették, több vonatkozásban rossz irányba vitték. Helytelen ideológiai alapokra támaszkodott az a felfogás, amely hosszú ideig a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabbrendűnek tekintette, majd az 1970-es években a szövetkezetek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növelésére törekedett, s időnként a háztáji termelés, illetve a nagyüzemek kiegészítő tevékenységének fejlesztése ellen hangolt. Hiba volt, hogy elhalványult a szövetkezetek szövetkezeti jellege, s egyre nagyobb teret kapott az állami beavatkozás. Tartalmilag kiüresedett a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdaságban is túlsúlyba kerültek az emberi kezdeményezőkészséget, a kockázatvállalást, az egyéni teljesítmények elismerését mellőző gazdálkodási módszerek. Ezzel csökkent a termelők közvetlen érdekeltsége, s a tulajdonosi kötődés a nagyüzem helyett a háztáji gazdálkodásban erősödött meg. A gazdasági szabályozás sok esetben nem teremtette meg a versenysemlegességet. Figyelmen kívül hagyta az agrár- és szövetkezeti sajátosságokat és azt a különleges helyzetet, amit a protekcionista világpiac teremt az agrárágazat számára. A termelés jövedelmezősége ezek miatt jelentősen romlott, a mezőgazdasági nagyüzemek egyre szélesebb körében az egyszerű újratermelésre sincs elegendő pénz. Csökken a gazdák kistermelésből származó bevételének reálértéke is. Agrárfejlődésünket is kedvezőtlenül érintette az a területfejlesztésként meghirdetett politika, amely inkább hátrányokat jelentett a falvaknak. Elsorvasztotta önálló létüket, csökkentette eltartóképességüket, s a falusi emberek százezreinek nagyrészt indokolatlan elvándorlását eredményezte. A felhalmozódó gondok és a megújulás igénye egyaránt sürgetik új agrárpolitikánk kialakítását. Ebben az vezérel bennünket, hogy az elmúlt évtizedekben háttérbe szorított hagyományos paraszti értékek felélesztésével, a termelési viszonyok olyan továbbfejlesztését mozdítsuk elő, amely utat nyit a termelők kezdeményezéseinek, gazdái kötődésük felélesztésének és megerősödésének. Ez a mezőgazdasági termelők boldogulásának feltétele, de egész népünk javát is szolgálja. Az előrelépést gazdaságunk helyzete is sürgeti. Alkalmazkodnunk kell az agrártermékek hazai és nemzetközi piacain kialakult helyzethez, a piacgazdaságra való áttérés követelményeihez. Bár az ország gazdasági helyzetének nyomasztó következményei alól egyetlen ágazat sem mentesülhet, az élelmiszer-gazdaságnak meg kell kapnia az esélyegyenlőséget ahhoz, hogy erőfeszítéssel, alkalmazkodással segítsen magán és az országon. Ezért új agrárpolitikánkban hirdetjük meg, hogy MIT AKAR AZ MSZMP: 1. Világos, megvalósítható célokat Az agrárnépesség és benne a parasztság kapjon — a társadalom egészében érvényesülő feltételekkel összemérhető — egyenlő esélyeket képességei kibontakoztatására, jövedelmének növelésére, életkörülményeinek javítására, a falusi körzetek felzárkóztatására, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás hatékony fejlesztésére. Azt akarjuk, hogy rövidebb és hosszabb távon is célszerűen hasznosuljanak az ország mezőgazdasági termelésre kedvező adottságai, a rendelkezésünkre álló jelentős anyagi és szellemi kapacitás, értékes termelési hagyományaink. Az élelmiszer-gazdaság feladatait ezért a következőkben látjuk: a) Élelmiszer-ellátásunk legyen továbbra is kiegyensúlyozott és ezt túlnyomórészt hazai termelésre alapozzuk. Javuljon a minőség és választék, a termelés differenciáltan alkalmazkodjék a különböző anyagi helyzetben lévő rétegek keresletéhez. Mindezt — számunkra előnyös nemzetközi munkamegosztás, vagy az átmeneti piaci egyensúlyzavarok ellensúlyozására — élelmiszerimport is egészítse ki, de az ne veszélyeztesse a hazai termelés biztonságát. 1062