A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Világos, ha itt felvállaljuk ezt a döntést, akkor egy más helyzet van. Arra készülve viszont, ami az anyagban le van írva, lenne néhány megjegyzésem. Az egyik a mandátumvizsgáló bizottsággal kapcsolatos: a létrehozása helyes, a szerepe az számomra kicsit logikátlan. Tudniillik az, hogy a tagságnak, ha sérelmeznek valamit, legyen hova fordulnia. Ez a mandátumvizsgáló bizottság állást foglalhat, de ennek a betartása nem kötelező érvényű. Akkor most nem tudom, hogy ez az egész dolog hogyan funkcionál. A leendő új Központi Bizottság létrehozásával kapcsolatban: elhangzott korábban, hivatkoztak Grósz elvtársra, hogy a legutóbbi ülésen 10 ezer főt mondott, az anyag már 15 ezerről beszél. Na most, van egy olyasfajta aggály — mert hiszen én ezt a 10 ezer főt a KB-ülés után a tájékoztatón mondtam —, ami, úgy vélik, hogy a régi központi lista, ha nem is összetétele, de mértékét illetően ezt konzerválná, másrészt igazságtalan, [sic!] Egy olyan szituációt azt hiszem nem nehéz elképzelni, hogy egy megyében, ahol van 15 100 kommunista, két központi bizottsági tag, és 29 900 úgyszintén két központi bizottsági tag. [sic!] Ezért egy olyan javaslattal jöttem, és ez a kérésem, hogy amennyiben az anyag felett szavazunk, és erre is sor kerül, akkor azt kérem megszavaztatni, hogy minden betöltött 10 ezer párttag után egy fő, s a megkezdett következő 10 ezernél a kerekítés szabályai legyenek érvényben. Tehát ha 23 ezer, akkor kettő, ha 29 ezer, akkor három fő. Na most, feltételezve azt, hogy esetleg van olyan megye, ahol 10 ezer alatt van, de nem nagyon akarom elhinni, vagy 15 ezer alatt van, ott eleve kellene kettőt garantálni. Szeretném még azt is elmondani, hogy egy előzetes számítgatást próbáltam végezni. Megítélésem szerint ezzel a megoldással a 25 fős központi lista — amiről Grósz elvtárs legutóbb szólott, hogy annak a fenntartása szükséges, és ezzel én is egyetértek — ez tartható. Abban az esetben, ha például a parlamenti frakció vezetőségének létszámát előre meghatároznánk, hogy három, öt, hét, gondolom páratlan számú, és ezzel már eleve lehet kalkulálni. Es így akkor a jelenlegivel körülbelül megegyező létszámú Központi Bizottság jöhetne létre. Még két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik, az alternatívokkal való tárgyalásról. Meg kell mondanom, hogy a legutóbbi központi bizottsági ülésen, amikor ennek vitája zajlott, akkor csak a szomszédomnak mertem elmondani úgy csöndben, de most el kell mondjam, mert azóta több helyen különböző nyilatkozatok ebben erősítettek. Szóval, lehet, hogy egy kicsit furcsán fog hangzani, de valahogy úgy tűnik a dolog, hogy szeretnénk szeretkezni, de szűzen akarunk maradni. Szóval nekem az a véleményem, hogy ez a dolog így nem megy. Ezt vagy el kell dönteni, hogy tárgyalni akarunk, és akkor tárgyaljunk, vagy pedig döntsük el, hogy nem, és akkor aszerint kell cselekedni. Befejezésül még egyet: nekem az a véleményem, első olvasásra végigolvasva a Nagy Imrével kapcsolatos állásfoglalást, szerintem ez is a jelenlegi tétovaságunkat tükrözi, mert ezzel a dologgal kapcsolatban vagy mondani kellene valamit, de annak legyen súlya, vagy ne mondjunk semmit. Köszönöm a figyelmet. BERECZ JÁNOS elvtárs: Deák László elvtárs, utána Kiss Imre elvtárs következik. DEÁK LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Néhány rövid észrevételem lenne. Először is: én a kongresszus összehívása mellett fogok szavazni, azért is, mert ilyen megbízatást kaptam a pártszervezetektől és párttagoktól is, s nem azért, mert nem a korábbi döntést képviseltem ez idáig, de ez az álláspont egyértel1016