A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

san három vagy öt évre, és ezek a megválasztott küldöttek képezhetnék azt a bizonyos pártválasztmányt, amit egyéb vonatkozásban már fölvetettek mások is. Úgy gondolom, és itt Molnár elvtársnőhöz szeretnék csatlakozni, hogy nem az a cél, hogy a kongresszus dokumentumait a küldöttekkel egyeztessük, hanem az, hogy a kongresszus dokumentumait a küldöttek a párttagságukkal egyeztessék, és azt a véleményt hozzák a kongresszusra, amit a saját tagságukkal megbeszéltek. Ugyanígy, úgy gondolom, hogy ezt a bizonyos szóvivői rendszert, ami itt bevezetésre került, nem szabadna mindenre használnunk. Jelölőbizottságot külön kellene válsztani, elválasztva a szóvivői rendszertől, minden küldöttcsoport jelöljön ki, válasszon meg a maga részéről a jelölőbizottságba egy tagot, és az így kialakított jelölőbizottság válassza meg saját elnökét, és kezdje meg már júliusban a személyi kérdések előkészítését. Azt hiszem ez valóban demokratikus előkészítést tenne lehetővé. Két témáról beszéltünk múltkor a személyi kérdéseken kívül: a választási programról és a működési szabályzat elfogadásáról. Azt nagy örömmel hallottam, amit a Berend elvtárs mondott, hogy ,,a történelmi jelentésnek viszonyunk a múlthoz" részét már most le lehetne tenni az asztalra. Én javaslom ezt harmadikként fölvenni, vagy a választási program előzményeként ismertetni. És azt javaslom, hogy mind a három téma kidolgozására, az egyiknek megvan a bizottsága, a másik kettőre válasszunk bizottságot, a választási program kiegészítésére is. Es ezeket a bizottságokat a megválasztott küldöttek közül ezekkel a bizonyos szóvivőkkel minél gyorsabban egészítsük ki. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a Központi Bizottságnak a kongresszusig terjedő időszakban elsősorban ezekre a kérdésekre kellene koncentrálnia. Ezeknek a kidolgozandó anyagoknak az előkészítését, ismertetését és előzetes elfogadását kellene napirendre tűznie, és minden egyéb operatív feladatát át kellene adni a Politikai Bizottságnak, illetve működik a kormány és a parlament. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban elég sokan tapasztalhattuk, hogy ez a nagy létszámú Központi Bizottság nem tudott igazán hatékonyan működni. Ezért én is azok mellé csatlakozom, akik azt mondták, hogy működne egy ilyen pártválasztmány — én az előbb elmondtam, hogy ezt hogyan képzelem — és a testületet pedig a következőképpen javaslom létrehozni: válasszunk a kongresszuson egy 15—18 fős központi bizottsági részt, egészítsük ki ezt a megyei első titkárokkal, valamint a parlamenti frakció elnökével, és ez legyen az MSZMP legfelsőbb irányító testülete. Úgy gondolom, ez létszámában is hatékony lenne, és benne lennének azok az emberek a tisztségviselőkkel együtt, akik a politika végrehajtását is biztosítani tudják. A pártszavazás intézményéről az a véleményem, hogy nem feltétlenül a legdemokratikusabb rendszer, de ha mindenképpen ezt akarjuk, akkor ennek az elfogadására kizárólag a kongresszus határozata lehet érvényes. És úgy gondolom, hogy akkor a kongresszus után kellene a párt elnökét, főtitkárát megválasztani, méghozzá úgy, hogy a jelölőbizottság véleménye alapján a kongresszus állítsa a jelölteket a párttagok elé szavazásra. Én nem hiszem, hogy ebben a helyzetben a szokásos normális módon kellene politizálnunk továbbra is. Úgy gondolom, hogy azért nem kell nekem bizonygatni innen most azt, hogy miért kell kongresszus, mert valamennyien, akik itt ülünk a teremben,^ kell hogy tudjuk, hogy ez a párt az elmúlt 30 év legmélyebb válságát éli meg. És aki nem így gondolja, azt nagyon szívesen látom valamelyik utamon 1014