A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nak ma? (Nem érthető közbeszólás.) Az egy másik döntés; lehet, hogy limitárjuk. Az nem függ össze a kettő így közvetlenül a szavazásnál, [sic!] Tessék, akkor emelje fel a kezét, aki amellett van, hogy most folytassuk addig, amíg a tíz felszólalás elhangzik! Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc — itt a napirendről van szó, hát akkor hogy tisztázzam: pontosan én erről a napirendről mondom, mert a különfélék között azért három súlyos kérdés van, amiről majd szintén kell dönteni. Tessék parancsolni. (Nem érthető közbeszólás.) Nem, most először erről döntsünk, hogy ma befejezzük, vagy holnap reggel folytatjuk. Tehát még egyszer: ezt a napirendi pontot fejezzük-e be ma, ez a javaslat. Tessék (hangzavar!) Csak azért, hogy miheztartás végett javasolják az elvtársak, én ennek eleget teszek. A különfélék között ilyen témák szerepelnek mint: Németh Miklós elvtárs válasza Romány elvtársnak a nemzetközi-gazdasági kötöttségeinkről; másik: tájékoztató a Nagy Imre és társai temetésének előkészítésével összefüggő kérdésekről; tájékoztató az MSZMP reformkörök 1989. május 20-án Szegeden rendezett munkatanácskozásáról; javaslat munkabizottságok összevonására. Tehát, akkor most már nem az a kérdés, hogy ezt a napirendet befejezzük-e, hanem az, hogy ma végezzük-e addig a munkát, amíg befejezi a Központi Bizottság a feladatát ma. [sic!] Aki emellett van, tessék kézfelemeléssel szavazni. Először itt ez látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? Tizenhárom fő. Köszönöm szépen, akkor most szót adok Katona Béla elvtársnak, utána Boros László elvtárs következik. Én nem szavaztatnám meg az időkorlátozást, kedves elvtársak, de azt javaslom, hogy mindenki belső önuralommal és fegyelemmel vegyen részt a vitában. KATONA BÉLA elvtárs: Rosszkor jöttem sorra, mert elsőnek ilyenkor mindig illik betartani a rövidséget. Mondanám is. A kongresszusról, vagy pártértekezletről csak két mondatot. Múltkor én elmondtam már, hogy nem lenne jó, ha egy hónap múlva változtatnánk meg a véleményünket. Hlene előrelátnunk egy kicsit. Most azt hiszem, ott tartunk, hogy csak meg kelljen szavaztatni, mert akik múltkor ellene szavaztak, azok a nyilvánosság előtt azóta folyamatosan a kongresszus mellett foglaltak állást, tehát gondolom, most itt is úgy fogják feltenni a kezüket. Én nagyon félek attól, és azért kellene lezárni ezt a témát, hogy nehogy úgy járjunk, mint a tavalyi pártértekezlet előtt jártunk, amikor formai kérdéseken mentek a viták hónapokon keresztül, a vezetőség ellenállt a pártértekezlet megtartásának is, és tulajdonképpen a tartalmi kérdésekre nem jutott elég idő az előkészítésnél. Én úgy gondolom, hogy zárjuk le a formai vitát. Kezdjünk azzal foglalkozni, hogy tényleg demokratikusan választott küldöttek kerüljenek oda, saját maguk is legitimek legyenek, és legitim vezetést tudjanak választani, és foglakozzunk a tartalmi kérdésekkel és azzal, hogy olyan dokumentumok kerüljenek ki a kongresszus végén, amelyek a párttagság számára iránymutatóul szolgálhatnak a következő időszak feladataihoz. És ez nem könnyű dolog, és ezért mind a három részhez fűznék egy-két megjegyzést. A küldöttválasztásnál én azt tartanám nagyon fontosnak, hogy minden egyes küldöttet a párttagság meghatározott része, vagy az általa közvetlenül választott jelöltjei válasszák meg, visszahívhatóan, tehát minden egyes küldött, aki oda kerül a kongresszusra, az tudja, hogy a párttagság melyik része küldte őt oda, és azok is tudják, hogy mikor hívhatják vissza saját küldöttüket. Ugyanis én úgy gondolom, hogy a küldötteket nem erre az egy alkalomra kellene választani, hanem folyamato1013