A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

zuk, és ezek alapján próbáljuk ezt a választási küzelmet sikerre vinni. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Következik Devcsics Miklós elvtárs, utána Kunos Sándor elvtárs. DEVCSICS MIKLÓS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Első kérdésként a kongresszussal vagy pártértekezlettel kapcsolatban a következőt szeretném ajánlani. Azt kell elfogadni, ami legkevésbé kritizálható a párttagság részéről. Nyilván a kongresszus fölött már más nincsen, szerintem el kell fogadni a kongresszust. A másik: olyan választási rendszert kell kialakítani, amiben, ami ugyanúgy manipulálható mint minden más, mert aki régen foglalkozik politikával az tudja, hogy a politikában valamilyen erők mindig manipulálnak valamit — itt erről az előbb szó esett —, de ebben az esetben azt hiszem, a legmegnyugtatóbb a lehető legközvetlenebb választás. Tehát az, hogy a kongresszus küldötteinek többségét helyileg indítsák, helyileg válasszák. Én azzal is egyetértek, én is így látom, hogy meg kell változtatni a Központi Bizottság, sőt a megyebizottságok, a városi bizottságok választási rendjét is, és ezeknek a többségét is delegálni kell. Sőt a városok és a megyék esetében az a véleményem, hogy az összesét. Hagyni kell egy üres helyet az első titkárnak vagy az elnöknek, s azt pediglen pártválasztáson kell megválasztani, hogy egy kicsit, legalább átmenetileg, mentes legyen a különböző erők nyomásától. Ami azért olyan erős, mert a helyzet problémás. Ha egy jobb gazdasági szituációban lennénk, azt hiszem, hogy a közmegegyezést könnyebb volna megteremtem. Az a véleményem, hogy a főtitkárt is így kell megválasztani, mert én azt látom, hogy az a bizonytalanság, ami itt újra és újra fölveti a főtitkár személyével összefüggésben azt, hogy most marad-e, vagy megy-e, vagy van-e elég bizalom, ez nehezíti a munkáját. A mai helyzet egyik legproblémásabb kérdésének azt látom, hogy a vezetés ebben a nehéz helyzetben nem tud eléggé konzekvens lenni. Kicsit másképp látom a nyilatkozatok kérdését. Én természetesen nem akarok személyeskedni most olyan politikai bizottsági taggal kapcsolatban, aki nincs itt. De amikor a televízió közvetítette tegnap este a nyilatkozatot, én is megdöbbentem. Az egy más kérdés, hogy mit vesz ki a televízió vagy mit nem, de én nem innen közelíteném meg a kérdést. Amikor a párt egy eléggé vert helyzetben van — szerintem pillanatnyilag vertebb helyzetben van, mint amennyire a gazdaság még ezt, hogy úgy mondjam, kikényszerítené; a gazdaság problémái ezután fognak szerintem felerősödni, s az nem fog kedvezni a pártnak — akkor ez azt is elősegíti, hogy nem adják meg a Központi Bizottságnak azt a lehetőséget a Központi Bizottság tagjai vagy a Politikai Bizottság tagjai, hogy egy-egy változást a Központi Bizottság deklaráljon. En ilyennek tartom a Nagy Imre-kérdést. Tudom, hogy külön napirendi pont, de nem abban az összefüggésben, hogy ártatlan volt, vagy mennyire volt ártatlan. Horn elvtárs ezt nyilván jobban tudja. Én nem foglalkoztam vele, és életemben egyszer láttam, akkor is messziről. Itt arról van szó, a Központi Bizottság úgy döntött itt, hogy jogilag rendezi a kérdést és visszatér rá. Ezután a sajtóból értesül az ember a dolgokról.

53 Gondolom, hogy a Központi Bizottság tagjai is a rádióból tudják, hogy rehabilitálni kell politikailag. Én azt hiszem, hogy a pártnak jót tett volna az — és itt nem az egyéni véleményről van szó —, ha itt alakítják ki, mondják el a véleményüket, és úgy jelennek meg a nyilvánosság előtt, amikor már a Köz1006