Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 23. Budapest, 1993)
OKLEVÉLKIVONATOK
fecerunt detineri), mondván, hogy azokat más oklevelekkel együtt tőlük a Malah-i Szent Erzsébet-egyházból Isaak személyesen jelen levő fiai: György és Pál lopták el, akiket perbe is vontak, s erre nézve be is mutatták az egri káptalan idéző levelét (lásd az 57. sz.). Az alperesek végül bemutatták az egri káptalan 1346. november 8-i pátens levelét (lásd a 44. sz.). Isak fiai: György és Pál ártatlannak vallotta magát János fiainak minden vádját illetően (in totali actione et acquisitione), kijelentve, hogyha János fiai megtalálták az oklevelet, kötelességük és vállalásuk értelmében készek saját erőfeszítésükkel és költségükön segíteni azok visszaszerzésében; kérték továbbá, hogy az okleveleket, amelyek miatt perbe hivattak és megvádoltattak, Domokos mutassa be, mert azok őket nem illetik. — Az országbíró az ügy súlyosságára (arduitatem) való tekintettel a pert harmadnapra elnapolta (distulissemus), majd a vele együtt ülésező bírák — Miklós nádor, Vgal-i Pál Szlavónia és Horvátország volt bánja, Peteuch fia: Miklós egykor erdélyi vajda és Miklós mester, Miklós nádor protonotáriusa és az ország több nemese — előtt megjelentek Chynige (dictus) Miklós, testvérét nádori oklevéllel képviselve, másik részről pedig Isak fiai, valamint Donch fia: Domokos, és a bemutatott oklevelek alapján végső ítéletet kértek. A bemutatott oklevelek elolvasása és a felek meghallgatása után az országbíró háromszor megkérdezte Chynige (dictus) Miklóst, hogy az általa birtokolt oklevelek övék-e, s a két privilegiális oklevél az ő birtokaira vonatkozik-e. Miklós — testvére nevében is — azt felelte, hogy az oklevelek nem az övéik, a két oklevelet pedig Herbordus fiától: Kozmától kapta megőrzésre, s a két privilegiális levelet a Szent Erzsébet-egyházból másokkal együtt lopták el. — Az országbíró megkérdezte Kozmát, hogy a két privilegiálist megőrzésre adta-e Miklóséknak. Kozma azt válaszolta, hogy ezeket nem adta át, mert azok kibocsátásuk óta nála, nemzetségbeliéknél, elődeiknél, így Domokos apjánál: Donch-nál voltak, s most Domokosnál vannak. Minthogy János fiai: Miklós és György sose voltak egy nemzetségi ágban (in una linea generationis) a felperessel, az országbíró ismét megkérdezte Chynege (dictus) Miklóst, milyen okkal rejti szekrényében (celando in scrinio suo) a mások jogait érintő okleveleket, az nem tudott elfogadható (efficacem) indokot mondani, hanem csak azt mondta (simplici verborum insinuatione), hogy ők egy nemzetségi ágon vannak Domokossal, és hogy Kozma adta nekik a birtokokkal, de ezt semmivel sem tudta bizonyítani (nullo evidenti documento potuit comprobare). Erre való tekintettel, továbbá arra, hogy az alperes Miklós és György nem a Zagrab-Korpas nemzetségből származik, tehát ilyen jogon a nevezett földekre igényt nem tarthat, azokat mások jogainak sérelme nélkül (sine preiudicio iuris alieni) visszaítélték a felperes Domokosnak. Az alpereseket a birtokok jogtalan és hatalmaskodó birtoklása miatt, továbbá mivel nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a két oklevelet Kozmától kapták, és Isak fiai lopták el a Malah-i egyházból a privilégiumokat, Isak fiai: György és Pál fejváltságában (in emenda homicidiorum dictorum Georgii et Pauli filiorum Isak) marasztalták el. Végül, minthogy az alperesek és János {helyesen: Isak) fiai között az egri káptalan előtt létrejött egyezség értelmében (vő, a 44. sz.), az egyezség megszegője patvarkodás vétségét (in facto calumpnie) követi el, ezért az alpereseket Magyarországon levő javaik elvesztésére ítéli, kétharmad részt magának, egyharmadát pedig a perbeli ellenfélnek juttatva. Oklevelét függő pecsétje alatt Donch fiának: Domokosnak, valamint Isaak fiainak kiadja. Hártyán, selyemzsinóron függő, részben kopott pecséttel. DL 57082. (21.) Anjou V. 439.
