Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

1665 Jan. 29. (f. VI. p. convers. Pauli) A pozsonyi káptalan előtt Rethe-i Marchalph (dictus) János fia: János elismeri, hogy Vzor-i Mihály fia: Domokos kiadta neki az anyja: Margit Rethe birtokból járó leánynegyede és egyéb reászállt birtokjogok címén az őt illető részt. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Pozsonyi kápt. orsz. lt. Capsa 14. fasc. R. n. 22. (DF 226784.) -(M.) 1666 Jan. 29. A szepesi káptalan Garai Miklós nádorhoz. Zs. jan. 1. parancsára (1487) a vizsgálatot elvégezte, és a Márkusfalvaiakat megidézte eléje. — Közi. Szepes múltjából IX (1917) 46, reg. (DL 74861.—Máriássy lt.) -(M.) 1667 Jan. 30. Buda. Zs. megtiltja, hogy a birodalomból bárki Ernő és Frigyes osztrák hercegeknek, Velencének és a lengyel királynak szolgálatába lépjen, vagy nekik segítséget nyújtson. Velence ellen, mivel foglalásaival értékes területeket szakított el a birodalomtól, a múlt év nov. 11. körül Ozorai Pipót küldte, aki 72 várost és várat elfoglalt és 19 zászlót juttatott el Budára. Friauli vikáriusának, Frigyes ortenburgi grófnak segítségére küldte Blagai Lászlót, ekkor azonban a két osztrák herceg az aquileiai patriarcha kárára rátette kezét Udinére. A német lovagrend, amely pedig a kereszténység pajzsa, arról panaszkodik, hogy a lengyel király nem tartja meg ígéretét. Ernő herceg most a lengyel királlyal próbál szorosabb kapcsolatba lépni. — Aschbach I. 430. (Frankfurt lt.) — Fejér X/5. 230. — Jannsen I. 241. — DRTA VII. 181. — Altmann I. 184, reg. — (M.) 1668 Jan. 30. Buda. Zs. a zágrábi káptalanhoz. Iktassa be Zaversiai Márk alétekfogómestert és rokonait, akiket a Zagoria megyei várnemesek közül kivéve megnemesített, Zaversia birtokba, az ellentmondásról pedig a zágrábi ispánnak tegyen jelentést. — Vjestnik 1910. 186. (A zágrábi kápt. 1412. márc. 6-i okl.-ből: 1825. AHR Doc. med. varia 165. DF 219006.) — (M.) 1669 Jan. 30. (prope villám Karaz, 20. die f. II. p. epiph.) Garai Miklós nádor ítéletlevele. Amidőn Szabolcs és Bereg megyék nemeseinek universitas-a részére tartott nádori közgyűlésen Kysanyarch-i Fábián fia: Péter, másrészről Noganyarch-i Tamás fia: János, László fia: Péter, Miklós fia: György és Kenez-i Szaniszló fia: András bemutatták Budán, Szt. Mihály 15. napja nyolcadának 36. napján (1411. nov. 24.) a váradi káptalanhoz intézett ítéletlevelét. E levéllel elrendelte, hogy Kysanyarch és Noganyarch birtokokat vízkereszt 15. napján (jan. 20.) meghatárolva az iktatást végezzék el, egyben kérték utasítása végrehajtását. A nádor Lanch-i Besenew királyi emberrel és Izsaiás diák fehérvári káptalani megbízottal kiküldötte emberét: Panith-i Sebestyén diák mestert, akik visszatérve jelentették, hogy a felperes Kysanyarch és az alperesek Noganyarch nevű birtokán a nádor atyjának: Garai Miklós nádornak és László herceg nádornak a felperes által bemutatott ítéletlevelei alapján, az atyja oklevelében foglalt határjelek és a felek kijelölése szerint és megnyugvása mellett megvonták a határt, a feleket pedig beiktatták. A két birtokot elválasztó határ in vertice cuiusdam montis egymás mellett lévő hat régi határjelnél kezdődik, quarum due Ayak episcopi Varadiensis, alie vero due Kysuarada nobilium de eadem, quinta Kysanyarch et sexta Noganyarch possessionibus predictis distingerent et separarent, a hegy oldalán leereszkedik a Kysuarda-ból Noganyarch-ba vezető út közelében levő két földhányásig, átlépi az utat, eljut ad unam metam terream in prato, quod Wardytho vocaretur, existentem, és innen végig a leírás befejeztéig állandóan szántóföldeken át a végpontot jelző két földhányásig. A leírásnak ebben a szakaszában a határ érinti az Ayak faluból Kysanyarch faluba vezető utat, elhalad iuxta finem nemoris ipsius ville Kysanyarch