Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
in diverticulo terrarum arabilium, majd a Baka faluból Kyanyarch(!) faluba vivő út mellett és két egymás mellett fekvő földhányásnál végződik. A jelentés megtétele után a határjárást és az iktatást a közgyűlés alispánja, szolgabírái, esküdt ülnökei az egész közönsége előtt szokás szerint háromszor felolvastatta, kihirdettette és megmagyaráztatta, és miután a felek azt mindenben jóváhagyták, annak a közgyűlésen sem a felek, sem senki más nem mondott ellent, a határjárást és iktatást jóváhagyja, és a feleket megerősíti birtokukban. Vízfoltos hártyán, függőpecsét töredékével. DL 96817. (Vay cs. berkeszi lt.) — (M.) 1670 Jan. 31. (Bude, d[ominic]o a. purif.) Zs. előtt [. . .]varas-i néhai Anthonius 1 özvegyének: Ilonának a fiai: Mihály, Tamás, János és István, valamint leánya: Zaka-i Péter felesége: Anna, továbbá Thamasfalua-i Péter gyermekei: István, Ilona asszony (proc. Zaka-i Péter fia: Simon) említett Ilona özvegyet szemtől szembe, [.. .]-i János fia: Péter feleségét: Klárát, [. . .]-i László feleségét: Margitot és Reeg-i Gál feleségét: [...]ana-t, Zaka-i Miklós fiát: Lászlót, [. . .] Bálintot és Thamasfalua-i Péter fiát: Jánost [távollétükben] eltiltják attól, hogy egyezséget kössenek Reeg-i Kozmával és fiával: Lászlóval, valamint Tordassal, Jánossal [és ...] Reeg és Bakaach birtokokról. Hiányos papíron, a szöveg alatt papírfelzetes pecséttel. Révay cs. központi lt. Gyulay cs. fasc. 6. n. 24. (DF 259932.) 1 Áthúzva. 1671 Jan. 31. (dom. a. purif.) Bude. Zs. a fehérvári káptalanhoz. Iktassa be a veszprémi káptalant Ratolth-i Ratoldus-nak és Zsigmondnak a Zala megyei Lowas birtokban levő részeibe, amelyek visszaváltásukig zálogjogon illetik meg a káptalant. A fehérvári kápt. 1412. febr. 21-i okl.-ből, amely szerint a középpecséttel volt ellátva. Veszprémi kápt. mit. Lovas in Zala. 5. (DF 201165.) 1672 Jan. 31. (suntags vor vnser lieben frawn tag zu der liechtmess) Vlrice vormals Dreysker zu Prespurg anstat meins Herren Hannsen des Sybenlinder desselben Jars obrister dreysker in dem Kunigreich zu Vngern elismeri, hogy Katrei Hartmanns des Pherringner Witib vonwegen desselben 1rs Wirts anno etc. undecimo kifizetett neki 126 aranyforintot és 40 új dénárt. A levelet Andresch des Treletsch dyczeit mitgeswarnnen Purger zu Presburg rányomott pecsétjével erősíti meg. Pozsony városkönyvének 1413. júl. 20-i feljegyzéséből, amely Hartman özvegye, Katrei kérésére készült. Pozsony város lt. Prot. act. (DF 286772) 75. — A feljegyzés utóirata szerint — amely valószínűleg a fenti okl.-re volt rávezetve — Vlrice György napja előtti szerdán (1412. ápr. 20.) mit meinr aufgedrukchten petschat elismerte, hogy Katrei 25 aranyforintot és 18 bécsi dénárfontot kifizetett neki. 1673 Jan. 31. Ingolstadt. István bajor herceg a száz magyar forint fedezetéül, amellyel a Wolfstainoknak tartozik, leköti Freistadt várost és várat. — Reg. Boica XII. 111. — (M.) 1674 Jan. 31. Velence megtagadja az áthaladási engedélyt a magyarországi pápai követtől, mivel ennek feladata Zs.-ot a lengyel királlyal kibékíteni. — Óvári I. 77, reg. (Velencei állami lt.) — (M.) 1675 (Jan. u.) Zs. Tivadar montferrati őrgrófhoz. Brunoro della Scalát felvette a Sárkány-rendbe, kinevezte veronai és vicenzai vikáriussá, Carrara Jakabbal pedig kibékítette. — Archív f. Urk. forsch. XII (1932) 140, kiv. (Vatikáni kt. Cod. Palát. Lat. 701—DF 287745— f. 248a.) A levélben a kelet nincs feltüntetve. — (M.)
