Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)

ellen tiltakozást jelentettek be. Mivel azonban ő [Zs.] a Szolnok megyei Aranyas várat a hozzá tartozó bármely nyelvű, főleg magyar és oláh lakosú falvakkal és kerületekkel Jakch fiai: György, István és András mesterek érdemei fejében nekik és testvérüknek: Dávidnak adományozta új adomány címén — a királyi ember és a váradi káptalan kiküldötte királyi parancsra Szolnok megyében a multitudine nobilium et ignobilium kért vallomás alapján pedig megállapították, hogy Pettyenteleke birtok régtől fogva Aranyas várához tartozott, majd a vizsgálat után Aranyas várba és Pettyenteleke birtokba beiktatták András, György, István és Dávid mestereket új adomány címén ellentmondás nélkül —, őket Aranyas vár és tartozékai beiktatása után azokban megerősítette. Kusal-i György fiai: János és László Dragh fiai: Imre és Sandrinus ellenében előadták, hogy azok Pettyenteleke birtokot elfoglalták, Cheh-i jobbágyaikkal felszántatták. Imre és Sandrinus pedig mind élőszóval, mind pedig a leleszi konventnek Jakch fiainak: Györgynek és Istvánnak, fiaiknak és Zenthkyral-i Szaniszlónak ellenük történt idézőlevelének kiadásáról történt gondoskodásukkal nem tagadták, hogy a Szaniszló által nekik adott birtokot elfoglalták, és a földet felszántatták, sőt inkább megerősítették; Szaniszló szintén nem tagadta, hogy Draagh fiai a birtokfoglalást és annak felszántását az ő adománya és engedélye alapján cselekedték. A váradi káptalan privilegiális és a kolozsmonostori konvent tiltakozó, Pettyenteleke birtok tárgyában Szaniszló által a saját és Draagh fiai: Imre és Sandrinus mentesítése végett bemutatott oklevelei Pettyenteleke birtok új adományozásával és iktatásával, valamint az új adomány és iktatás megerősítésével szemben Szaniszlónak és Draagh fiainak nem nyújtanak segítséget; ezért, mint a felek által bemutatott oklevelekből és a felek érveléseiből kitűnik, Szaniszló Pettyenteleke birtokot non de iure, sed presumptuositatis audacia ductus adta Draagh fiainak, azok pedig a birtok ilyen csalárd átruházása miatt azt nem foglalhatták volna el. így tehát a fenti okok alapján úgy látta, hogy Pettyenteleke birtokot az adomány és iktatás s azok megerősítése alapján György fiainak: Jánosnak és Lászlónak kellett megítélni, Szaniszlót pedig Pettyenteleke birtoknak Draagh fiai kezére csalárdul történt átadása, Imrét és Sandrinust pedig a birtoknak hatalmasul történt elfoglalása és jogtalan használata miatt Szaniszló és Draagh fiai előtte történt beismerése alapján in factis potentie, ex eoque in sententiis capitalibus el kell marasztalni. Azért ugyanazon bírótársak megfontolt tanácsa alapján Pettyenteleke birtokot Kusal-i György fiainak: Jánosnak és Lászlónak ítéli meg, és azok birtokba iktatását elrendeli. Továbbá nem akarván, hogy mind Szaniszló, mind Draagh fiai: Imre és László (Sandrinus helyett!) hatalmaskodásai büntetlenül maradjanak, és hogy ilyen tettek elkövetésétől másokat is elrettentsen: Zenthkyral-i Szaniszlót és Draagh vajda fiait: Imrét és Sandrinust hatalmasul történt birtokfoglalás, használat és visszatartás miatt György fiai: János és László ellenében in factis potentie, ex eoque in sententiis capitalibus, továbbá összes birtokaiknak és javaiknak, két részben az ő és harmadrészben János és László javára történő elvesztésében elmarasztalja. Végül meghagyja a káptalannak, hogy Menyv-i Balázs mester diák, a királyi kúriából külön kiküldött királyi ember kiszállva Pettyenteleke prédium területére, iktassa be abba György fiait: János és László mestereket, nem véve figyelembe Draagh fiai és Szaniszló ellentmondását, és erről húsvét (ápr. 3.) nyolcadára a káptalan tegyen jelentést. Az oklevelet Eberhard zágrábi püspök királyi kancellár a királyi pecsétekkel távol lévén, annak pecsétjével látta el. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. Wesselényi cs. görcsöni lt. n. 66 (54). (DF 254839.) — (M.)