Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
királyi parancsra azonban Nesa-i tanúinak kihallgatására nem került sor, a további eljárás pedig abbamaradt, amelynek folyamán Rede-it birtokába visszahelyezve, számára teljes elégtételt kellett volna szerezni az elszenvedett károkért. Miután Rede-i bemutatta még az egri káptalan 1410. szept. 22-i oklevelét, amely szerint őt Saph birtokba beiktatta, Nesa-i azt válaszolta, hogy ő nem vetette ki Rede-it erőszakkal a birtokból, hanem ipse per modum iuridicum in formaque approbate legis regni in dominium ipsius possessionis intrasset, majd három oklevelet terjesztett elő: 1. 1405. nov. 11. Zs. (ZsO II. 4239). — 2. 1410. szept. 23. Garai Miklós nádor (ZsO II. 7941) — 3. 1410. okt. 1. A váci káptalan Nesa-i Miklóst beiktatja Saph birtokába. — Az oklevelek felolvasása és megmagyarázása után a felek ítéletet kértek. — Mivel Rede-i Ferenc a Nesa-i Miklós mester és Imre szerzetes között folyó per folyamán iktattatta be magát a birtokba, a megye bírái az előttük folyó perben mint tanúk is szerepelnek, a szomszédok és megyei nemesek pedig veluti malefidei indignique conscientie de ipsarum partium iuribus inexperti vallották, hogy Rede-it Nesa-i hatalmasul zárta ki a birtokból, holott ő servata forma consuetudine legis regni et approbata via iustitie először a király, majd a nádor ítélete alapján iktattatta be magát semper iuxta iuris ordinem procedendo, Rede-it a királynak benyújtott jogtalan és hamis panaszáért tanquam deviáns et inexpertus querulator-t a vele az ítélkezésben együtt ülő nemesekkel eorundem regni nobilium inducti consilio saniori nyelvváltságért 25 dénármárkában elmarasztalja, kötelezve őt, hogy a bírságot Szt. Jakab nyolcadán kétharmad részben neki, egyharmad részben Nesa-inak fizesse meg. Mivel pedig Nesa-i azon a címen, hogy tanúk in fidei ipsorum detrimentum et periurium tettek esküt, ítéletet kért ezek ellen is, az ügyet propter ipsius arduitatem a király, a prelátusok és bárók döntése alá bocsátja. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 9088. (NRA 29-83.) — (M.) 560 Jún. 9. (B[ude], 40. die oct. Georgii) Rozgon-i Simon országbíró a leleszi konventhez. Bereg megyének királyi parancsra 1410. gyertyaszentelő utáni szerdán (febr. 5.) prope opidum Lamperdzaza tartott közgyűléséről Kallo-i Leukws fia: Miklós és Szaniszló fia: János mesterek kérésére Leanfalwa-i magnus István királyi emberrel és Bolchy-i Konya fia: István szolgabíróval saját emberét, Kwka-i Mihályt kiküldte Bereg megyei Bodolo birtok meghatárolására. A szomszédok jelenlétében, a Kallo-iak útmutatása szerint febr. 11-én, a közgyűlés hetedik napján az egri káptalan oklevele alapján megvont határ iuxta qüendam fluvium Kowachpathaka vocatum egy kereszttel jelölt tölgyfánál kezdődik, amely alatt, mint az előbbinél is, két földhányás van, iungeret quendam truncum feyernyr vocatum similiter duabus metis terreis circum[fossu]m, egy ideig szántóföldek közt halad, átlépi a Bodolo faluból Harabor faluba vezető utat, behatol egy berekbe, amelynek szélén kereszttel jelölt tölgyfa áll, iungeret quandam arborem zylfa vocatam, cruce signatam, eljut ad quandam arborem vulgo heures vocatam cruce signatam, amely mocsaras helyen van, innen ad fluvium Tycye megy, ahol végződik. Az iktatásnak, azt állítva, hogy a határjárás során a Kallo-iak az ő Harabor nevű birtokából nagy részt elfoglaltak, Harabor-i András fia: Bálint ellentmondott, amit megismételt a közgyűlésen is, miközben hivatkozott arra, hogy vannak birtokjogát igazoló oklevelei. Ezeknek a királyi kúriában Szt. György nyolcadán való bemutatására kötelezte Harabor-it, az azonban ismételten távol maradt. Tárgyalásra
