Körmendy József: A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421–1536 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 21. Budapest, 1990)
Bevezetés. A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421-1536
A kötetek e két részében a bejegyzések különféle adatokat tartalmaznak, amelyek megértéséhez a javadalmazás hivatali ügymenetét is vázlatosan ismerni kell. 9 A kérelmet megfelelő írásos formában (supplicatio) a Római Kúriában működő procurator mint a kérvényező megbízottja, vagy más ilyen megbízással rendelkező személy (procuratorio nomine) nyújtotta be a Cancellaria Apostolica hivatalában. A kérvényt a pápa vagy megbízottja (cancellarius, vicecancellarius) bírálta el és jóváhagyás esetén kézjegyével látta el; ezután rávezették a jóváhagyás dátumát. Ennek alapján történt az adományozó bulla kiállítása és az ezért járó taxa lefizetése. Ezután a bulla a Camera Apostolicába került. További sorsuk az Annatae bejegyzéseiből követhető, ahová külön jegyezték be az illeték fizetésére kötelezett és az az alól mentesülő javadalmak ügyét. Az első csoportban, az obligationes super annata esetében többnyire a következő, a bullából rövidítve átvett adatok találhatók. A bejegyzés egészét tekintve kötelezvény (obligatio), amely a bejegyzés napi dátumával kezdődik. Utána a kötelezettséget vállaló javadalmas (principális) vagy a megbízásából a nevében kötelezettséget vállaló helyettes, a pénzügyeket intéző kezes (procurator) neve, rangja, az írásbeli megbízásra (instrumentum publicum) való hivatkozás olvasható. Ezután következik a javadalom pontos megnevezése és az egyházmegye neve. A javadalom évi jövedelmének értékét ezüst márkában vagy arany forintban, néha más pénznemben állapították meg, ami a pápai kamara hivatalos becslése (de camerae existimatione), vagy a közmeggyőződés (de communi exitimatione) alapján történt. 10 Feltüntetik még a javadalom üresedésének okát (kúrián kívüli elhalálozás, lemondás, csere, elmozdítás stb.). A javadalomra vonatkozó bejegyzést legtöbbszőr a letétbe helyezett bulla keltezése zárja. Az annátára vonatkozó kötelezvények így beírt szövegét a fizetés módjáról való megjegyzések követhetik. A javadalmas vagy megbízottja az adományozó bullát ugyanis csak akkor kapta meg, ha a megállapított illeték összegét a pápai kamara pénztárába befizette. De a kötelezettséget átháríthatta más hiteles személyre (procurator) és átruházhatta a pápai udvarban pénzügyekkel foglalkozó bankárokra (mercator, societas). 11 A javadalmas a megbízottak révén haladékot is kaphatott, amelyet rendszerint egytől hat hónapban határoztak meg, és amely soha nem haladhatta meg a javadalom birtokbavételének kezdetét (a die habite possessionis). 9 Az illetékfizetés módját a németalföldi egyházmegyék annátáiból vett példákon részletesen bemutatja: Baix, I ere partié, Introduction XV-XXVII (obligatio), XLVI-CXV (annata-szövegek állandó formulái), CXV-CXX (a javadalom értéke), CXXII-CXXIX (a javadalom betöltésének módja, üresedés oka), CCLXXXVI-CCCXVI (a bullák formulái). Cf.: Frenz 69-72. 10 A különböző pénznemek közül például magyar forint szerepel: N 122, 147, 154; sterling márka: N. 118; az V. Márton pápa szabályzatában feltüntetett „.. .XXIV librarum turonensium parvarum seu florenorum auri": N. 129, 132, 140, 160, 204. 11 A magyarországi javadalmak illetékének fizetésénél a nagy itáliai bankházakat ritkábban vették igénybe. Többnyire saját megbízottat választottak részben a Curiában lévő hivatalnokok közül. A közölt annáta-szövegek a pápai udvarban működő magyarországi tisztviselőkre is szolgáltatnak adatokat. így például magyarországi procurator szerepel: N. 90, 117, 119. A javadalmas közvetlenül vállalja, illetve teljesíti a fizetés kötelezettségét: N. 148, 158. Bankház útján való fizetésre példa: N. 167, 171, 173. Magyarországi tisztviselők: Dionisius de Hene litterarum apostolicarum scriptor (N. 63A-B), Magister Michael de Leweld procurator Sacre Penitentiarie (N. 77, 83), Mattheus Sass apostolicus nótárius (N. 138), Georgius Policarpus litterarum apostolicarum scriptor (N. 142).
