Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)

A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában

adományokat a király.

53 1486. január 30-án a székesfehérvári keresztes konventet hatalmazza fel, hogy akár száz vagy kétszáz évvel ezelőtt elvesztett birtokait visszaszerezze prescriptione aut decretis regum et regni... de super editis aut per nos confirmatis ... non obstantibus.

54 Ezek a példák, amelyek nemcsak a Mátyás kori, de a korábbi törvények vonatkozásában is számot adnak a non obstante záradék alkalmazásáról, nem kevésbé alkalmasak a törvény növekvő tekintélyének szemléltetésére. A kép teljességéhez azonban az is hozzátartozik, hogy mentett fel Mátyás a törvény alól a non obstante formula alkalmazása nélkül is. így menti fel 1467-ben, az országgyűlés után nem sokkal Sopront (május 25.) és Bártfát (május 28.), 1470. május 3-án a hét Garam menti bányavárost örök időkre a tributum fisci regalis, 1474-ben pedig valamennyi várost a rendkívüli adó fizetése alól. 1468. január 3-án Brassó és a Barcaság lakóit hűségük jutalmául mentesíti a vectigal corone fizetése alól, igaz, a mentesség egyelőre ideiglenes, mert a közeljövőben összeülő tanácsával hoz majd az ügyben végleges döntést.

55 A középkori magyar jog hagyományos rendszerében a jogforrások hierarchiája helyett azok konkurenciája érvényesült. Az 1460—70 táján készült formulagyűjteményben, a Somogyvári Formuláskönyvben fennmaradt, a dekrétumnak a jogforrások közötti helyére vonatkozó és a hagyományos felfogáson alapuló egyetlen jogi értekezésben foglaltak, bár a glosszák keletkezési ideje feltehetően az 1460—70 előtti időkre tehető,

56 nem tekinthetők túlhaladottaknak Mátyás korára sem. A glosszában a helyi jogszokás, a consuetudo mellett szerepel a lex, azaz olyan törvény, amelyet — ténylegesen vagy a közhit szerint — a régebbi királyok alkottak, és mert a szokásjoggal nem ellenkezett, a gyakorlat befogadott. A dekrétum az uralkodó halála után csak a gyakorlat befogadása útján maradhat fenn, ha a szokásjognak megfelel, lex lesz belőle, a „szent király végzeménye", amelynek erejét csak a ius, az isteni jog múlja felül. A hagyománnyá vált törvénynek ez az értelmezése ad magyarázatot számos, jogelvet kifejező formula bevezetésére (consuetudinaria lege regni requirente), a consuetudo és a lex szavaknak felváltva, szinonimaként való használatára,

57 amire bőven van példa a XV. század második felének jogéletében is. A hagyományos felfogás tükröződik abban a gyakorlatban is, hogy a régebbi törvények idézésénél nem a dekrétumra, hanem a consuetudo regni-re hivatkoznak. Az 1458-i dekrétumban pl. így hivatkoznak az antiqua consuetudo-ra, amikor a jobbágyok kiszabadítási díját Zsigmond dekrétuma értelmében szabályozzák (XV. te). Jellemzőek ebből a szempontból a következő 53 Magyar Országos Levéltár, Dl 45988. 54 Uo. Dl 25263. 55 Házi: Sopron 115 p. 315, Iványi: Bánfa no. 1689, Katona: Hist. erit. XV pp. 444—445, Gündisch: Urkundenbuch Nr. 3578. 56 DRH1301-1457p. 54. 57 Uo.p.55.