Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
a törvény érvényesülése szempontjából nem lehetett közömbös, mert különben a dekrétumokban, amelyek Zsigmond ezen törvényének jó néhány rendelkezését megújították, nem hangsúlyoznák több ízben is, hogy azon törvényéről van szó, amelyet Mátyás a koronázás alkalmával megerősített. Különösen szembetűnő ez 1470-ben, amikor Mátyás a dekrétumban fontosnak tartja kiemelni, hogy a tizedet iuxta decretum Sigismundi regis... Albe per nos confirmatum szedjék, pedig a tizedszedés szabályozását tartalmazó dekrétumot nem is erősítette meg. A kánonjog tanítása szerint az utód megváltoztathatja az előd szabályait, az új uralkodó a régebbiekkel ellenkező törvényeket hozhat, és ezért volt szükség a régi törvények új kiadására és megerősítésére is. Mátyás Decretum maiusának bevezetése szerint is minden király avatásakor új, a korábbiakkal ellenkező törvényeket hoztak, ami ha nem mindig bizonyítható is, az kétségtelen, hogy a törvények megerősíttetése e gyakorlattal szemben kívánt védekezni. A korszak törvényhozása — miként a század első felében is — gyakran megújít egyes, régebben hozott rendelkezéseket, ami két egymással ellentétes következtetésre is alkalmat ad. 40 Egyrészt arra, hogy a dekrétumot nem tartották meg — ebben maga a király járt az élen, többnyire figyelmen kívül hagyva a törvények rá vonatkozó rendelkezéseit —, másrészt azonban arra is, hogy a dekrétum tekintélyében bízva foglaltatták újra törvénybe a be nem tartott rendelkezést, vagy hogy újabb és újabb dekrétumok erejével akarták biztosítani egy-egy fontosabb rendelkezés folyamatos, zökkenőmentes érvényesíthetőségét. Ez utóbbira jó példa az 1475-i országgyűlés egyik rendelkezésének az évek folyamán történő többszöri megújítása. Az országgyűlés egyes hatalmaskodások eseteire kért orvoslást a királytól, aki a rendekkel egyetértésben a különböző erőszakos cselekedetek miatti felelősségre vonásra 32 napos határidőt jelölt ki, és az ügyek intézésére a rendes bírókat hatalmazta fel. A gyakorlatban azonban — a törvényre való hivatkozással — a személyes jelenlét vette fel a hatalmaskodás elleni harcot. A törvénynek ezt a rendelkezését az évek folyamán többször is megújították, illetve megerősítették iuxta statuta et dispositiones per nos et prelati et barones aliosque ipsius regni nostri nobiles universos in conventione eorum generali hic Bude celebrata edita (1475) ac tandem tarn in Budensi (1476. február) quam in Quinque Ecclesiensi (1476. október) civitatibus congregationibus generalibus roboratas et stabilitás — miként e törvényekre való hivatkozásokban olvashatjuk, ugyanis egyik országgyűlés dekrétuma sem maradt fenn. Az 1478-i törvény a birtokok és javak elfoglalása vonatkozásában megismétli az eljárást. A megismétlésre nem azért lehetett elsősorban szükség, mert a dekrétumot nem tartották meg, hisz alkalmazását 1475 nyarától kezdve egészen 1485-ig folyamatosan nyomon követhetjük. Inkább arról lehetett szó, hogy mindig újabb és újabb dekrétumok erejével akarták biztosítani a rendelkezés érvényességét, hisz a legnagyobb tekintélye 40 DRH 1301-1457p. 58.
