Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
való eljuttatását követeli. Ez a követelés azonban összefüggésben lehetett a dekrétum rendkívüli jellegével, a rendeknek a királlyal szembeni erőteljesebb fellépésével, hisz a megelőző évekből több utalásból is arra következtethetünk, hogy a megyei törvényszéken ismerték a törvényeket. De a törvény közhírré tételében más, hatásosabb eszközöket is igénybe vettek. Ut autem hoc ad omnium notitiam celerius devenire possit — írja Mátyás Eperjes városának 1481. július 13-i parancsában — volumus ut hoc ... per fora et alia loca publica ubique proclamare et publicare faciatis. A régi módszerekhez ebben a korszakban járult egy új is: Mátyás a Decretum maius publicitását a könyvnyomtatás útján is elő akarta segíteni. A dekrétum jelentősége a XV. sz. első felére megnőtt, 38 ami jellemzőnek tekinthető a szóban forgó korszakra is. Az országgyűlések gyakorivá válása, társadalmi bázisuk kiszélesedése — bár a polgárság képviselői jobbára hiányoznak az országgyűlésekről — megnövelte a dekrétum tekintélyét, érvényesülését a társadalom egyre szélesebb rétegei igényelték. A dekrétum tekintélyének, növekvő érvényesülésének jeleként értékelhetjük a törvényekre való rendszeres hivatkozást, ami a század negyvenes éveitől nyomon követhető. Nemcsak a király és tisztségviselői hivatkoztak gyakran a törvényre, de ismerték és a törvény szerinti eljárást szorgalmazták a társadalom különböző rétegei, a főuraktól, főpapoktól a megyei nemesekig, és amennyiben rájuk is vonatkozott, a városi polgárokig. Sőt, nemegyszer hivatkoztak a törvényre, hívták a törvényt segítségül olyan esetben is, amikor pedig nem is volt indokolt. így pl. Arad megye nemesei a törvényre hivatkozva próbálták János csanádi püspökkel elfogadtatni, ut decimé de terra Cristianorum non solvantur, de fáradozásuk hiábavaló volt, mert a püspök, aki maga is, miként írja, editioni prefati decreti interfuimus et copiam eiusdem apud nos habemus, ugyancsak a törvényre hivatkozva — joggal — utasította el követelésüket (1469. február 11.). Az 1470-i országgyűlésen pedig a rendek, mivel „egyes dolgokat" sine constitutionibus ... dirigi bono modo vel defendi nequibant, ezért ragaszkodtak „ezen dolgok" törvényben való szabályozásához, törvénybe foglalásához, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a törvény tekintélye már jelentett valamit a bizonyos politikai-jogi célokért küzdők számára — jelen esetben a rendek védekezését szolgálta a királyi visszaélésekkel szemben. De nemcsak a korszak törvényeire hivatkoztak, hanem korábbiakra is. így rendelt el Mátyás köztudományvételt 1470. május 4-én, szökött jobbágyok elleni eljárást 1471. június 23-án iuxta vim et formám generalis decreti domini Sigismundi imperatoris et regis predecessoris nostri. 39 A hivatkozások egytől-egyig Zsigmond 1435. március 8-i dekrétumára vonatkoznak, amelyet Mátyás a koronázási országgyűlésen megújított és megerősített. A megerősítés ténye » DRH 1301-1457p. 53. 39 Magyar Országos Levéltár, Dl 17001, Cod. Patr. II p. 355, 356, Magyar Országos Levéltár, Dl 17444 és 18291.
