Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
Annak megismeréséhez, hogyan jutott el a jogalkotó szándék a törvénybe iktatásig, forrásaink éppoly kevés támpontot adnak, mint a korábbi időszakban. Az országgyűlés összehívásáról a király tetszése szerint döntött, noha a rendek többször is kísérletet tettek (1458,1471), hogy az országgyűléseket rendszeresítve, annak összehívását minden évben egy meghatározott időponthoz kössék. 1471-ben azt is törvénybe foglalták, hogy a király az országgyűlést de consilio prelatorum et baronum rendelje el, habár az 1471-i évet megelőző időszakból több olyan országgyűlési meghívónk is van, amelyekben a király a tanácsával folytatott tárgyalásaira hivatkozik, illetve közli, hogy a tanács javaslatára döntött az országgyűlés összehívásáról. Az 1458. november 15-i meghívó szerint a városokat de consilio prelatorum et baronum nostrorum nobiscum hic existentium hívta meg, 1464-ben a koronázást követő országgyűlést cum prelatis et baronibus nostris ceterisque consiliariis határozta el, az 1466-i országgyűlés összehívását a Tolnavárott tartott királyi tanácsi ülés előzte meg, ahol főpapjai és bárói tanácsára döntött úgy, hogy a török elleni hadjárat megtárgyalására meghívja a megyei nemességet is, és hasonlóképpen járt el az 1467-i tavaszi országgyűlés esetében is. Az 1467 utáni országgyűlési meghívókban azonban már nincsenek hasonló kitételek, ezekben már csupán a királyi akarat megnyilvánulását kifejező formák szerepelnek: statuissemus ... deliberavimus ... indiximus ... generalem dietam ...de nostro speciali edicto factam stb. Az 1486-ban törvénybe foglalt, feltehetően már korábban kialakult gyakorlat szerint a főpapok és bárók, valamint ceteri possessionati személyre szóló meghívót kaptak az országgyűlésre. Nem könnyű meghatározni, kik voltak a ceteri possessionati, kellő adatok híján csak feltevésekbe bocsátkozhatunk. A baro címmel ugyanis nemcsak a tényleges tisztségviselőket illették a korabeli forrásokban, hanem a volt tisztségviselőket és azok leszármazottait is. így megemlíthetjük a bárói tisztet soha be nem töltött Garai Jóbot, akit azonban mint az ország egyik legnagyobb birtokosát, országbáróságot gyakorta viselt család sarját megillette a bárói cím használata, vagy a birtokai révén szintén az arisztokrácia élvonalába tartozó Pelsőci Bebek Györgyöt, akinek elődei 1448-ig állandóan szerepeltek az országbárók között. 32 Mátyás alatt azonban nem viselt tisztséget a család, mégis kijárt neki a bárói cím. Elképzelhető azonban az is, hogy a törvény, a gyakorlatban ekkor már bevett szokással ellentétben a bárókon, miként 1459-ben is, csak a tisztségviselőket érti, és a ceteri possessionati éppen a Garai Jób, Pelsőci Bebek György-félék voltak. Mivel az országgyűlés összehívása a király joga volt, aki javaslatait többnyire megvitatta az elnökletével az országgyűlés ideje alatt is ülésező tanácsával, joggal feltételezhetjük, hogy a törvénycikkek egy részének kezdeményezőit benne és tanácsában kell keresnünk, ha forrásaink — 32 Engel P.: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. II. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 5 (1971) p. 296.
