Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)

A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában

királyra, a főpapi és főúri bandériumokra tartozik, az elkövetkező évek eseményei ezen álláspontja feladására kényszerítették. A nemeseknek nemcsak személyesen kellett hadba vonulniuk, de telekkatonát is kellett kiállítaniuk (1459, 1463, 1464), sőt, ezenfelül, nem ritkán még adót is kénytelenek voltak megajánlani. A nemesség az évek folyamán többször is kísérletet tett (1466,1471,1475) a régi, az 1458-ban is törvénybe foglaltatott rend visszaállítására. A királyi jövedelmek 1467-i megreformálását is elsősorban abban a reményben támogatták, hogy a király jobban el tudja majd látni az ország védelmét, ők maguk pedig in eorum libertatibus magis praeservari valeant. A király azonban a továbbiakban sem mondott le a nemesség fokozottabb megterheléséről. 1468-tól kezdve azonban annyi változás történt, hogy a nemesség a megajánlott adó fejében mentesült a katonai szolgálat alól (1468,1470,1474,1475,1478). A rendkívüli adó megajánlásáról is állandó vita folyt a király és az országgyűlés között, mígnem a rendek az adó nyílt ellenzőiből a király engedelmes adómegajánlóivá váltak. 1458-ban a rendek még megeskették a királyt, hogy a kamara hasznán kívül más adót nem kér tőlük. A török veszély, a korona kiváltása III. Frigyes császártól, az ország felső részei helyzetének rendezése azonban pénzt kívánt, és a rendek nem is zárkóztak el az áldozatvállalástól. 1461-ben a török elleni háborúra, 1462-ben a korona kiváltására az 1 aranyforintot meg is ajánlották, miután a király megígérte, hogy a jövőben hasonló adóval nem terheli őket. Az ígéret azonban egyelőre csak ígéret maradt. Róttak ki adót 1463-ban, 1464-ben, sőt 1466-ban is, bármennyire hangsúlyozta is 1468-i kötelezvényében a játékszabályok formális betartására mindaddig kínosan ügyelő Mátyás, hogy 1464 óta, ígéretéhez híven, nem kért adót a rendektől. 1468-ban pedig, miután a rendek újabb adót ajánlottak meg, nem átallotta újfent biztosítani őket, hogy a jövőben hasonló pénzfizetést nem kíván tőlük „szabadságaik ellenére". Az elkövetkező évek gyakorlata azonban merőben mást mutat. 1468 után alig van országgyűlés, amelyen ne ajánlottak volna meg adót (1470, 1472, 1474, 1475, 1476-ban két ízben is, 1478-ban hat évre előre, 1482-ben, habár még nem járt le a hatéves időszak, 1468,1488,1489), és alig van dekrétum, amelyben több-kevesebb cikkely ne az adóról, illetve annak fizetéséről, kirovásáról szólna. A király még formális ígéreteivel is felhagyott, 1470-ben és 1472-ben már csak azt ígéri meg, hogy az országlakosok akarata ellenére nem fog adót kivetni; a későbbiekben ez az ígéret is elmarad. A rendek pedig az adót, bár 1468-ban még annak egyszeri voltát hangsúlyozták, minden alkalommal megajánlották, és csak 1474-ben, majd 1475-ben bukkan fel annak követelése, illetve kérelme, hogy a király regnicolas suos contra antiquam ipsorum libertatém aliqua taxa ne terhelje a jövőben, ami természetesen nem befolyásolta a további adómegajánlásokat. Az első időkben a rendek még kikötötték, hogy a király a segélyt elsősorban a török háborúra (1470), illetve kizárólag arra fordítsa (1474, 1475), 1478-ban és 1482-ben azonban tulajdonképpen a saját belátására