Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)

A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában

bízták, miként rendelkezik a pénzzel. A rendek egyfajta megalkuvására vall az is, ahogyan az évek során a szabad királyi városok megadóztatásáról rendelkeztek. A hatvanas, hetvenes években még ragaszkodtak ahhoz, hogy az országgyűlésen megajánlott, portánként fizetendő adót a szabad királyi városok is fizessék — feltehetően az 1461-i és az 1464-i országgyűlésen, majd 1470-ben, 1474-ben még így rendelkeztek, míg 1482-ben erről a követelésükről is lemondtak, és a király tetszése szerinti döntést foglalták dekrétumba. A rendkívüli adót javarészt az országgyűlésen, de voluntate et consensu regnicolarum ajánlották meg, és az adó kirovásával, beszedési módjával kapcsolatos rendelkezések a dekrétumok jelentős hányadát alkották, a király azonban a korábbi gyakorlatnak megfelelően a királyi tanács „beleegyezésével" is vetett ki rendkívüli adót. Az országgyűlések rendszeressé válása a királyi tanács szerepét az állam igazgatásában nem csökkentette, a benne tömörülők gazdasági, politikai súlyánál fogva jogai az ország irányításában továbbra is csorbítatlanok maradtak.

3 A XV. század második felében a regnum képviselőiként egyre gyakrabban kezdik emlegetni a köznemességet, illetve az összes rendeket együttvéve, használatos azonban a megjelölés prelati et barones vonatkozásában is, ahogy prelati et barones totum regnum representantesxvok vallják magukat 1474. április 23-án

4 a lengyel békeszerződés aláírói. 1485. június 4-én

5 maga a király aposztrofálja így Vácra összegyűlt főpapjait és főurait, 1489-ben pedig az Universum regnum et regnicole ajánlotta meg az adót a királynak. Országgyűlés nélkül kivetett adóról van tudomásunk 1458-ból, 1459-ből, 1485-ből, 1486 nyaráról. 1487 elejéről és nyaráról. Igaz, 1459-ben és 1487 nyarán is a nemesség közreműködésével történt az adó megajánlása. 1459-ben

6 Ung megye ispánjai unacum certis prelatis et baronibus ac nobilibus partium superiorum regni nostri pro tuitione earundem partium ac expeditione stipendiariorum a király előtt „önként" adót ajánlottak meg, 1487-ben

7 pedig a tanács által megajánlott adóhoz a király a megyék hozzájárulását is kikérte. Az 1466-i adóról nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy kivetéséről országgyűlésen vagy királyi tanácsi ülésen határoztak-e. Mátyás 1466. november 13-i oklevelében pro communi necessitate regni nostri ex deliberatione prelatorum et baronum kivetett adóról ír, míg ugyanakkor a III. Frigyesnek szóló levelében pro defensione regni per universos prelatos et barones nobis deci"etaliter gyűjtendő adóról tesz említést, és arra figyelmezteti a császárt, hogy a kölcsönös megállapodás értelmében, ahányszor a 3 A királyi tanács szerepéről, Mátyásnak a tanáccsal szemben követett politikájáról Id. Kubinyi: Királyi tanácspp. 70— 79. 4 Katona: Hist. crit. XVp. 676. 5 M. G. Kovachich: Vest. pp. 401—2. 6 Tóth-Szabó: Cseh-huszitapp. 422 —24. 7 M. G. Kovachich: Suppl. IIpp. 266—268.