Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
A kötethez készült mutató — a legfontosabb tárgyi címszavakon kívül — a regesztákban előforduló összes hely- és személynevet az alábbi rendszerezésben tartalmazza: A helység- és földrajzi név a történetileg kialakult magyar elnevezés alakjában jelenik meg a mutatóban. Ennek a közigazgatási változtatások során a XIX—XX. század fordulóján központi intézkedéssel kialakított jelzős változatára azonban csak akkor utal, ha ennek elmaradása megnehezítené az azonosítást. Tehát pl. Enyed-, Kalota- és Marosszentkirály szerepel utalásként, de Nagyszeben nem. A történetileg kialakult helységnevet zárójelben, betűhíven, dőlt betűkkel szedve követik az eredetiben előforduló változatok. Ha ezek közül egyesek a betűrendezéskor több tétellel előbbre vagy hátrábbra kerülnének, az ilyen változatok önálló címszóként is feltűnnek a mutatóban. Az eredeti- névalakok felsorolása után a helység mai hivatalos neve, valamint szász lakosságú falvak és nagyobb városok esetében ezek német elnevezése, majd a középkori megye, illetve szék, és a Románián kívüli településeknél / jellel annak az országnak a feltüntetése következik, amelyikhez a település jelenleg tartozik. Az előforduló helységneveknek 98%-át kitevő romániai településeknél a mutató a középkori közigazgatási egység neve után, az ország sziglája helyett, / jellel a mai megyebeosztást adja meg, mert ez nagyobb információs értékű. Elpusztult település nevét, amennyiben nincs mai alakja, az eredetiben szereplő változatában tartalmazza a mutató. A helységnévvel kapcsolatos, fentiek szerint rendszerezett adatokat a településre vonatkozó egyéb információk követik külön-külön tételekként. Mégpedig előbb az illető helységről elnevezett család (pl. Bikal — Bikali) betűrendbe szedett minden egyes tagjára vonatkozó regeszták felsorolása. Ezt követően a helységnevet előnévként használó családokra, illetve személyekre, végül pedig a település egyéb, többnyire jobbágy lakójára történik szintén betűrendben utalás. A helységből ismeretes tisztségviselőkre (plébános, iskolamester, ofhciális, udvarbíró stb.), templomra, várra, kastélyra, udvarházra, malomra, halastóra, erdőre, szőlőre, vámra stb. vonatkozó regesztaszámok után, az onnan említett földrajzi nevekre való utalás zárja az egész címszót. A helység esetleges egyéb névalakjára (pl. Kis-, Nagydoba) ezt követően külön tétel figyelmeztet. A család- és személynevek nagy tömegét a mutató az alábbi bontásban teszi megközelíthetővé: A helységnévből alakult családnevek — amint ezt a regesztákkal kapcsolatosan már jeleztük — az illető település címszavának részeként jelennek meg. Ha tisztázhatatlan maradt, hogy a család a több azonos nevű település közül melyikről származik, a családnév önálló címszóként került mutatózásra; mégpedig több azonos név esetén előnevük vagy lakóhelyük nevének betűrendjében rangsorolva. Hasonló módon hierarchizálja a mutató a nem helységnévből alkotott egyéb gyakori családneveket (Kis, Nagy, Oláh, Székely stb.). Ezeknél az előnév melléknévi alakban megelőzi a cs ( = család) rövidítést, a lakóhely neve viszont követi azt. Tehát így: Kis, Újfalusi, cs és Nagy cs, Bonchida. Ha valakinek sem az előneve, sem a lakóhelye nem szerepel az eredetiben, akkor a besorolás alapja említése minőségének (p. eskütárs, tanú, ügyvéd) vagy foglalkozásának (pl. plébános, várnagy) rövidítése. Azonos nevek esetén a mutató mindig előbb a családdá összefogható személyeket sorolja fel keresztnevük betűrendjében, és csak ezután következnek szintén a fenti módon vagy keresztnevük szerint rangsorolva azok a magános személyek, akiknek családi hovatartozását nem sikerült meghatározni.
