Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Antal fráter apátsága Balázs után, 1424 végén vagy a következő esztendő elején, Antal barát következett az apáti méltóságban. Működéséről szóló legkorábbi adatunk 1425. június 6-án kelt ugyan, de hivatalba lépése hónapokkal korábbra tehető. 183 Jóllehet ettől kezdve viszonylag számos értesülés maradt tevékenységéről, és ezek kiemelkedő személyiségnek, erős egyéniségnek, talán a legtetterősebb középkori apátúrnak mutatják, társadalmi eredetére, családjára és emberi habitusára nem deríthető fény. Majdnem teljesen bizonyos, hogy nemes származású volt, de családja nem lehetett különösebben előkelő. Egyébként több mint negyedszázados apátsága alatt vagy az ő, vagy pedig a befolyásos családtagot mindig számon tartó rokonság részéről valami szó esett volna a mindkét fél számára egyaránt gyümölcsöztethető atyafiságról. Az a magabiztosság, határozottság azonban, amellyel az apátsága javait bitorló hatalmas nagyurakkal szemben is fellépett, a király és a királyné megértő támogatása eme törekvései iránt azt sejtetik, hogy korábban kapcsolata lehetett az udvarral és apátságát szintén a koronás főkegyúrral való személyes ismeretségének köszönhette. Hihetőleg ezzel kell magyaráznunk azt is, hogy 1439-ben Erzsébet királyné „bizonyos bárók és udvari lovagok" közbenjárására mentesítette Antal apátot az ország ellenségei, főként a törökök elleni személyes hadbaszállás kötelezettsége alól. 184 A konvent hiteleshelyi írásos gyakorlatának korszerűsítésére tett üdvös intézkedései szintén azt sugallják, hogy Antal barát a királyi kápolnában vagy legalább udvari környezetben kifejtett tevékenysége jutalmaként kerülhetett a kolozsmonostori apátság élére. Ennél többet megállapítani arról a társadalmi-rokonsági közegről, amelyből az új apát érkezett, egyelőre nem lehet. A további vizsgálódás kiindulópontjául vehető azonban az az 1425 és 1427 között kelt oklevél, amely bizonyos Orozy-i Lőrinc nemest az apát atyjafiának (fráter) és familiárisának nevezi. 185 Antal fráter mindjárt működése kezdetén jól átgondolt, nagyszabású, rendszeres akciót indított apátsága birtokainak és jogainak visszaszerzésére. Ebbéli törekvései találkoztak királyi főkegyura egyházpolitikájának akkori célkitűzéseivel. Antal kérésére Zsigmond király 1425-ben vagy 1426-ban átírta és megerősítette Nagy Lajos király 1370-ben és saját 1412-ben kelt oklevelét a korábbi apátok jogtalan birtokelidegenítéseinek érvénytelenítéséről. Egyben kötelességévé tette Antal apátnak az ilyen javak visszaszerzését. 186 Ebben a támogatásban bizakodva kísérelte meg az új apát a monostor vagyoni ügyeinek gyökeres rendezését és a leghatalmasabb bitorlókkal való szembeszállást. Elődeinél és utódainál nem tapasztalt alapossággal készült fel e jogvédelmi harcra. Mindenekelőtt 1427-ben a perjellel, őr- és éneklőszerzetessel számba vétette a monostor teljes jogi iratanyagát, és birtokok szerint csoportosítva 183 KmLt 114. sz. (DF 275241.) 184 KmLt 149. sz. (DF 275264.) 185 KmLt 387. sz. (DF 275242.) • 186 KmLt 122., 387. sz. (DF 275245, 275242.)
