Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
lajstromba foglaltatta mindazt, ami pereihez felhasználhatónak látszott. Az így elrendezett iratokat egy nagyobb és egy kisebb ládába helyeztette, a kiváltságleveleket pedig bőrből készült tokban még külön is védte a viszontagságoktól. 187 Az oklevelek élén dióhéjba sűrítve írásba foglaltatta mindazt, amit a konvent tagjai a monostor alapítóiról, jótevőiről és birtokaik eredetéről hagyományként akkor tudtak. Végül 12 fejezetben mindent feljegyeztetett, amit birtokaik és javaik megvédelmezéséhez a rendház jövendő tagjainak ismerniök illett. 188 Ennek során készült el a templomi és istentiszteleti felszerelési tárgyak, az ereklyék és a könyvek leltára, továbbá a monostor jövedelemforrásainak és a jobbágyok kötelezettségeinek kimutatása. Csak töredékeiben reánk maradt nagy nyilvántartásához ugyan korábbi leltárakat és feljegyzéseket is felhasznált, de ma ez a legrégibb és legterjedelmesebb fennmaradt emlékünk a maga nemében. Antal apát nagyon is gyakorlati célok szolgálatában álló erőfeszítéseinek köszönhetjük Erdély legrégibb levéltárjegyzékét és kegytárgy-leltárát. Az előbbi méltán állítható szakszerűség és részletesség tekintetében a bencések 1400 körül összeállított pannonhalmi levéltárlajstroma mellé. 189 Az utóbbi viszont olyan szemléletesen írja le az egyes miseruhák, ötvösművek, ékszerek külalakját, kidolgozását, a rajtuk látható ábrázolásokat, hogy a mai olvasó is képet alkothat magának az apátságban felhalmozódott, páratlan értékű egyházi műkincsekről. Minthogy a monostor birtokperei zömének határvita volt a tárgya, Antal apát egy másik könyvecskébe összeállíttatta a birtokok névsorát, egyháza kiváltságait és az egyes falvakra vonatkozó határjárólevelek gyűjteményét. Ennek segítségével bármikor könnyen bizonyítható volt, hogy meddig is tart és hol megy a monostor birtokainak a határa. 190 Bár e gyűjteménybe foglalt határjáróoklevelek többsége eredetiben is fennmaradt, Antal apát fáradozása néhány azóta már elveszett oklevél határleírását is megőrizte számunkra. Ilyen alapos előkészület után sem volt azonban könnyű dolga az új apátnak. Ha a kisebb nemeseket sikerült is elriasztania monostora birtokainak ragadozásától, a régi, hatalmas ellenfelekkel ő sem számolhatott le végérvényesen. Évtizedekre nyúló perlekedéseit a régebbi irodalom olyan részletesen ismertette, hogy e helyen elegendő csak említeni azokat. 191 Mindjárt hivatalba lépése után az erdélyi püspökség ellen indított pert a Kolozsvár környéki jószágok rovására tett foglalások miatt. 192 Bár már 1435-ben és 1437-ben is pereskedett Lépes György püspökkel, még 1447-ben sem zárhatta le ezeket a jogvitákat. 193 Hasonló óriáskígyóvá nőtt az almási vártartomány uraival, a magas méltóságokat viselő Pelsőci Bebekekkel Nádas és Egeres miatt folytatott, kisebb hadjáratokkal felérő 187 KmJkv 24. sz. 188 Uo. 189 PannRendt II. 248—258. 190 KmLt 312. sz. (DF 275361.) 191 CSOMOR 65—79. — PannRendt XII/B. 85—87. 192 KmLt 114. sz. (DF 275241.) 193 KmLt 146., 169. sz. (DF 275165, 275262.) — DL 28821, 28824, 28825, 28827—28829.
