Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
tálatokban gazdagodva, de változatlanul a régi módon és most már akadálytalanul tört pályáján előre. A nagy pártfogó, Eberhard, 1419-ben meghalt ugyan, de az Albeni bárók érdekszövetkezete ekkor már elég erős volt ahhoz, hogy tagjainak némi átcsoportosításával változatlanul megtarthassa hatalmi pozícióit. Eberhard igazi örököse idősebbik Albeni János pécsi püspök lett. Ő vette át 1421-ben Eberhard megürült zágrábi püspöki székét és főkancellári hivatalát. Henrik apát viszont 1421. február 26-án a pécsi püspöki méltóságra lépett elő, hogy továbbra is teljesen zárt maradjon az Albeniek délvidéki hatalmi tömbje. 158 Hosszú pécsi kormányzásának tényei Henrik püspököt az eretnekségek, főként a huszitizmus kérlelhetetlen üldözőjének, de egyben meglehetősen szabados életű feudális nagyúrnak mutatják. 159 Családja többi tagjától eltérően, az országos politikában püspökként sem vállalt különösebb szerepet. Egész életvitelére jellemzőnek véljük, hogy idős fővel is személyesen részt vett a török elleni harcban, és a várnai csatamezőn bandériuma élén lelte halálát 1444-ben. Holttestét, sírkövének bizonysága szerint, a pécsi székesegyházban temették el. 160 A rendelkezésre álló okleveles források alapján Albeni Henrik kolozsmonostori működéséből is elsősorban a birtokokért folytatott perei ismerhetők meg. Ilyenek 1410-től fogva maradtak fenn megszakítatlan sorozatban, annak újabb bizonyítékaként, hogy Henrik csak ettől az időponttól fogva gyakorolhatta ténylegesen az apáti jogkört. Szoros kapcsolatai a legfelsőbb politikai vezetéssel nagymértékben megkönnyítették számára a monostor jogainak védelmét, sőt eleve visszariasztották a szomszédokat a támadásoktól. Az ő idejében már nem folytatódtak a korábbi évtizedes birtokperek. Inkább a határvitákból kirobbanó hatalmaskodások miatt került pereskedésre sor, mégpedig Abafája, Apahida, Bács, Bogártelke, Kajántó, Kolozsvár, Kolozsmonostor és Nádas esetében. 161 Mindjárt apátsága elején Henrik is kísérletet tett a monostortól távolabb fekvő Dátos és Lekence, továbbá Apáti, Dános, Holdvilág, Pród, Szentlászló, Szőlős és Újlak visszaszerzésére, de fáradozásai kevés sikerrel jártak. 162 Ellenfelei azt is igyekeztek kihasználni, hogy Henrik járatlan volt a helyi jogban. 163 A birtokjogok biztosítása vezette akkor is, amikor Eberhard főkancellár támogatásával Zsigmond királytól 1412-ben, az erdélyi káptalantól pedig 1413-ban formailag teljesen hiteles átiratot szerzett a monostor fentebb említett hamisított okleveleinek egy részéről. 164 Közvetlen bizonyítékok hiányában is nehéz elképzelni, hogy Henrik apátnak már nem lett volna tudomása az általa átíratott szövegek hamisított voltáról. 158 LUKCSICS I. 342. sz. — KOLLER, JOSEPHUS: História episcopatus Quinqueecclesiarum. III. Posonii 1784. 325. 159 KOLLER: i. m. III. 327—334. 100 KOLLER: i. m. III. 336. — FRAKNÓI: Kegyúri jog 517. 101 KmLt 78., 80—92., 96., 100—102., 104. sz. (DF 275211—274222, 275227, 275230—275232.) — DL 36895, 36896. 102 KmLt 80., 88—89. sz. (DF 275212, 275220—275221.) 163 CD X/5. 775—779. 164 DL 28712, 28715, 28716. — Vö. JAKÓ: Hamis oklevelek 115, 117, 132—133.
