Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Apátságának fontosabb eseményei közül említésre méltó összetűzése András őrszerzetessel, aki megelőzőleg legfőbb segítője volt a jogvédelem terén. 165 1413 tavaszán Henrik apát azzal a panasszal fordult Kolozs vármegye szolgabíráihoz, hogy Györgyfalvi Balázs és Mérai Tamás deák embereikkel kiszabadították András volt őrszerzetest, akit ő letartóztatott a monostor javainak elhurcolása miatt, rejtegetik őt, és egyházának hozzájuk került értékeit többszöri felszólításra sem adják vissza. 166 Ennek ellenére 1415 januárjában már ismét András fráter az őrszerzetes, és újra ő képviseli Henrik apátot egy perben. 167 Az eset nem önmagában figyelemre méltó, hanem mert mögötte a szerzetesi társadalom belső ellentétei ködlenek fel. A monostor javainak széthurcolására való hivatkozás hihetőleg csak ürügy volt András custos megfegyelmezésére, de a valódi ok — amint ezt a tisztségébe való gyors visszahelyezése bizonyítja — valami más, hatalmi kérdés lehetett. A két Kolozs vármegyei nemes határozott közbelépése András fráter érdekében azt sejteti, hogy ő is nemes származású volt, esetleg rokonságban állott megsegítőivel. Hihetőleg nem volt hajlandó úgy alávetni magát apátja akaratának, miként az a bencéseknél megszokott volt az apátok és az egyszerű rendtagok közötti nagy társadalmi különbség következtében. Emellett szól az is, hogy a király András frátert később, 1422 körül, Zala várra nevezte ki apátnak. 168 Jellemző az is, hogy kibékülésük után Henrik apát 1418-ban a szertartások pompájának emelésére, oltárterítők, kéztörlők vásárlására és az örökmécsesekre alapítványt létesített szőlő, dézsmák és kalotaszegi malmok jövedelmének adományozásával, és ennek kezelését éppen az őrszerzetességre (ad officium custodiatus) bízta. 169 Henrik gondot fordított arra is, hogy apátsága falvaiban a templomokat rendben tartsák, az istentiszteletek céljaira vagy a monostor kerengőjében épült Szt. Miklós-kápolna örökmécsesére kellő pénzösszeg legyen, jól képzett papok kerüljenek a kegyurasága alatti plébániákra. 170 Például 1413-ban a váradi Szt. Lélekoltár igazgatóságára távozó Miklós borostyános magister helyére a kellő képzettségű Gyalui Imrét nevezte ki Bácsba plébánosnak. 171 Leltároztatta monostora javait. Azonkívül, hogy biztosította az istentiszteletek külsőségeit, az anyagi feltételeket, a rendet, többet aligha lehetett elvárai a feudális középkori egyház egyik nagyúri apátjától. Albeni Henrik apátsága idejéből a konvent két jegyzője ismeretes. 1410—1415 között Szegeházai János deák magistert, 1418—1419-ben pedig Dési Illés fia Máté deák magistert emlegetik az oklevelek ebben a minőségben. 172 Mégpedig az 165 KmLt 82—84., 87—88., 91. sz. (DF 275214—275216, 275219—275220, 275223.) — Ub III. 561. 166 DL 28147, 28153. 107 DL 28165, 36895. 168 PannRendt XII/B. 94—95. — LUKCSICS II. 12. sz. — MKvSz 1889. 91. 169 DL 28166. 170 KmLt 103. sz. (DF 274233.) 171 DL 28151. 172 Ub III. 488, 559. — DL 36896, 61003. — Wass cs. lt, 1419. jún. 13. — SlPOS: i. m. 45.
